Akkor lesz boldog és elégedett, ha minden úgy van, ahogy szeretné?

Nem, nem akkor kell amikor alszik:). Lehet akkor is amikor rajtad van hordozóban, Veled van a konyhában, pakolgatja a zoknisfiókot amg teregetsz...:).

Én is önző voltam, sohasem csináltam házimunkát alvásidőben. Olvastam, neteztem, tanultam, ne adj' Isten aludtam.

Pontosan meghatározható életkori határ természetesen nincs:). És ne úgy fogd fel, hogy "szolgálod", hanem úgy, hogy akkor "tanulja" meg, mi az élet menete, ha részt vehet benne:). És akkor tanul empátiát, akkor lesz segítőkész, ha ezt látja, ezt tapasztalja az őt körülvevőktől:). Mert az igényei kielégítésétől ezt "várhatod", nem zsarnokságot. Persze, nehéz megtalálni, mi a jogos igény és mi a "követelőzés", de ez suerintem nem 8 hónaposan kérdés, hanem másfél, két éves korától:).

Ide másolok Nekde egy gondolatot, amivel egyetértek:

"Az a kötődő nevelés végletes félreértése, ha azt hisszük, hogy a gyerek minden nyikkjára mindig ugrani kell. Nem. Nem kell. Nem szabad. A kötődő nevelés az igények kielégítéséről szól. Az igényekéről. De nem feltétlenül a vágyakéról, az akaratéról. Az utóbbiak maradéktalan kielégítése árt a gyereknek, árt az anyának, árt a családnak. Így lehet kis, családi diktátorokat nevelni. Persze nem éles a határ az igény, a vágy és az akarat között. A nevelés művészete, hogy ezeket meg kell tanulni megkülönböztetni egymástól. És a gyereknek me kell tanítani fokozatosan, hogy nem csak neki vannak igényei, nem csak az ő igényei fontosak. Az már nem kötődő nevelés, ha a 3 éves gyerekem nem enged WC-re menni, nem enged elmosogatni, főzni, hanem non-stop engem ugráltatna.

A másik: a kötődő nevelés nem arról szól, hogy a gyerek igényeit az egy szál anyja elégíti ki. Szeretjük nem észrevenni, hogy Liedloff megfigyelései egy törzsben születtek. A gyerek körül nem csak az anya volt jelen, de még nem is csak a család, hanem az egész törzs. Semmi probléma nincs azzal, ha a mi gyerekünknek nem mindig mi egyedül elégítjük ki az igényeit, hanem jelen van apa, nagyszülők, testvérek, esetleg kedves szomszédnéni/bácsi, bébiszitter is. Ez utóbbi felállás sokkal életszerűbb, mint az, hogy anya egyedül kötődően neveli a gyereket. "

Ezt olvasd el, tök jó szerintem (nem csak a hisztiről szól önmagában, hanem annak folyamatáról pici kortól kezdve):

[link]

Érdekes, járóka nélkül is volt és van alkalma az összes gyereknek felállni és járni, még az anyukája jelenlétében is... Nem azt mondom, hogy rossz a járóka, ne érts félre:), csak azt, hogy az, hogy a szülőjével van a gyerek, nem azt jelenti, hogy nem csinálhat egyedül semmit. Sőt. MIvel ez is a gyerek természetes igénye, így van "összerakva". Ha nincs szüksége az anyukájára, akkor "elvan" egyedül is.

Arról szól az egész, hogy _amikor_ szükséges, Veled legyen, lehessen:).

Ezt ma reggel "találtam":):

"Ha a szülő engedelmes szüleje a gyermeknek az első három életévben, akkor lesz később a gyermek engedelmes gyermeke a szülőnek." Dr. Ranschburg Jenő