Mikor 2. vagy többedik babátok született és kórházban voltatok, mit éreztetek a nagyobbal kapcsolatban?

Előre felkészítettem magam, hogy nem fogok ezen rinyálni. :)

Meg a lehető legjobb helyen volt, itthon a férjemmel. Akivel nagyon jóban vannak, így nem aggódtam egy percig sem. Sokszor felhívtam, mindig nagyon jól elvoltak. :)

És amikor ott van a pici, teljesen ráhangolódtam , örültem végre, hogy vele lehetek, élveztem minden percet kettesben. :)

A lényeg, hogy olyan személyre bízd, akire nagyon szívesen hagyod. :) Nem is gondolod majd, hogy annyira mégsem fog hiányozni, mert ott lesz a kis törpe. :)

Abszolút úgy voltam vele én is, mint az első válaszoló. Bár én is aggódtam azon, hogy mit fogok érezni a kórházban, hogy nagyon fog hiányozni a fiam és hogy hogy fog ez rám hatni. De teljes mértékben nyugodt voltam. Tényleg úgy van, ráhangolódunk a picire. Persze azért hiányzott, de nem aggódtam. Sőt, mikor hazajöttünk, furi volt, hogy milyen hangos a fiam, sokszor rá is szóltam, mire mondta anyósom, hogy eddig is ilyen volt, csak most a picire vagyok hangolódva, ezért tűnik most sokkal hangosabbnak. :)

A fiammal egyáltalán nem volt gond. Anyósoméknál lakunk most, a férjem is itthon volt szabin, tök jól el voltak.

hát nem tudom,nekem borzalmasan hiányzott,4 napot voltam bent,állandóan otthon járt az agyam,a második napot sikeresen úgy végig bőgtem hogy másnap reggel még mindig be volt dagadva a szemem.

és a második gyermekemnél nem is jöttek azonnal azok az érzések mint az elsőnél.

/na ezért biztos kapok itt eleget/

Nagyon tartok attól a pár naptól. Elég anyás a lányom.

Sajnos én nem merem csak az apjára hagyni, mert 1-2 órát épp elvannak, de huzamosabb ideig nem bírják egymást. :)

Anyósoméknál lesz a csajos, szeret ott lenni. De pl. ma is ott volt, és szólt anyósnak, hogy: "most már haza kellene menni".

Szóval nem tudom, hogy bírja ki majd azt a pár napot.

Én is úgy érzem, hogy nehéz lesz, már most könny fut a szemembe, ha belegondolok. :)