1 éves gyereknél nincs szeparációs félelem, "túl" jól elvan magában. Ez jó vagy rossz?

13 hónapos. Reggel 7 körül hallom, hogy békésen "mond" ezt-azt, aztán újra csend. 1 perc múlva ismét. Picit beszélget, aztán hosszú csend, ez megy akár egy-másfél órán át is, míg végül úgy döntök, hogy most már biztos felkelt.

Ebben a másfél órában ébren van vajon, és békésen elvan az ágyában, vagy még alszik, csak már nem olyan mélyen, és álmában beszél? Ki kéne-e őt vennem előbb? Ez így nekem nagyon kényelmes, hogy már megreggelizek és elkezdem a főzést is, mire ő ténylegesen felkel, de el nem tudom képzelni, mit művel egy órán át szinte teljes csendben az ágyában?

Máskor is hosszú ideig teljesen jól eljátszik egyedül. Megy egy mese, néha nézi, néha játszik, akár egy fél órán át is. Ilyenkor is többnyire elég, ha hozzászólok, játszik tovább teljes nyugalommal.

Az normális, hogy ennyire jól elvan egyedül, és gyakorlatilag nincs szeparációs félelem?

(Mindig is jó alvó volt, ha ez számít.)