Ti hogyan élitek meg az anyaságot?

Nekem is 3 honapos a kisfiam. Szuper dolog, hogy a mosoly az elso amit csinalnak, mert ez tartja bennem a lelket. most mar kezd ertelmesebb lenni,, lehet vele jatszani, nem mint az elejen. Az eleje szerintem eleg nehez, mert semmi visszajelzes nem jon.

Szamomra ami meg kicsit nehez, hogy elfogadjam a regi eletemnek vege. Nem mehetek mar csak ugy el moziba, vasarolni, baratnozni. Minden elmenetel egy tortura es szervezes.

A pelenkazas es furdetes stb-n nem gondolkodtam, hogy szeretem-e. Azt hiszem csinalom, mert kell. Amikorn3x pelenkazok fel ora alatt, akkor biztos nem szeretem :). Viszont egyre jobban szeretek vele foglalkozni nezni ahogy kezdi a kezet hasznalni stb.

Biztos ido kell mindenkinek hogy atalljon az anyai szerepbe.

nem vagyok anya, előttem áll még két hét... :) de körülbelül ugyan ezek az érzések kavarognak bennem már most,csak kezdeti fázisban. egyszerűen elképzelni nem tudom,felfogni,hogy milyen az az anyai szeretet,fogom-e érezni és mi lesz ha nem? hogy milyen lesz ha itt lesz kint velünk? ha nem bírok megbirkózni a feladattal, vagy csak a tudat,hogy mindig mellette kell lenni,mert tőlünk függ... nagyon furi. olyan idegennek érzem még elképzelni is a helyzetet. én...babázok... de nagyon kíváncsian várom! :)

sajnálom,hogy nem tudok számodra értékes választ adni,de jó tudni,hogy mások még szülés után is vannak "kétségek közt" egy kicsit :)

8 hónapos kislányom van.

Amiket írtál,hogy pl.szeretek-e pelenlázni ebbe sose gondoltam bele.De most,hogy ilyen dolgokon tépelődök-hála neked :D-rájöttem,hogy nekem a napok csk úgy mennek.Nem tudom eldönteni,hogy élvezem-e este fürdésnél a kislányomat öltöztetni,mert ez olyan hogy mondjam rutinszerű.A napjaink telnek,és imádom,a mindenem,de valahogy már minden hozzámnőtt,ami vele kapcsolatos.Új dolgokat produkál,napról napra egyre gyarapszik a tudása,és én ilyenkor mindig határtalanul boldog vagyok,csak a mindennapok már természetessé váltak.Az első időszak nem ilyen volt.Furcsa volt,és bevallom volt egy mélypont,amikor nem tudtam mi van.Rámtört a pánik,nem fogtam fel,hogy van,de ez elmúlt.

Én nagyon féltem az egésztől, nem is igazán akartam gyereket, sosem tudtam velük mit kezdeni.

Mikor megszületett és először odahozták szopizni (császár után), furcsán néztem rá, és nem nagyon éreztem semmit. Aztán pár nap után azt mondtam, hogy a legnagyobb szerelem érzése sehol nincs ehhez képest :). Mindenki csak csodálkozott (én is), hogy micsoda türelmem van hozzá. Azóta is hálálkodok ezért a kisfiúért, hogy kaptam őt az életembe. El sem tudom mondani, hogy mennyire szeretem a kakis pelusaival együtt :D. Néha már azt gondolom, hogy dilis vagyok, annyira elönt ez a nagy szeretet :).

Szoptatni is szeretem, pedig már 16 hónapos, de még mindig cicin alszik el, én pedig szívesen bújok oda hozzá.

Persze néha ki tud akasztani, de olyankor mindig eszembe jut, hogy mennyire örülök annak, hogy ilyen kis eleven és egészséges.

Na, ez jó nyálasra sikerült, bocsi :).

Én is azt hiszem, hogy sokat komolyodtam :).

4. voltam

Én ugy érzem, hogy más ember lettem. Felnőttem!

Igaz 34 voltam mire megszületett az én kisfiam. De vártunk is rá egy pár évet. nekem egy tündér kiskrapekom van. nagyon kevés bajom volt eddig vele. Meghálálja, hogy sokára jött. (szoktam mondani) Jövőhéten lesz 1 éves. Egyre többet lehet vele játszani. Nagyon sokminent megért. Egész álló nap benem áll a kis szája. Tele van élettel a lakás. Már nagyon kelett is nekünk ez a kis drága. Egyszerüen imádom, az életemnél is jobban!

Nekem még a szemem is néha könnyes lessz,amikor gőgicsél vagy mosolyog egyett.3 hónapos kislány anyukája vagyok,életem legnagyobb boldogsága.A pelenkázás meg...amikor pár napos volt,azt mondtam anyukámnak,hogy még a kakáját is megenném ha arrol lenne szó:D

Szóval tény és való:az anyai szeretet leirhatatlan...és a tudat,hogy van nekem boldogabbnál boldogabbá teszi a napjaimat és az életemet:)

Lehet, velem van a baj, de én nem tudok ilyen csöpögősen, mézesmázosan írni az anyaságról, mint az előttem szólók.

3 hónapos múlt a lányom, nagyon szeretem, egy mosolygós tünemény.

De!

Ha elkezd üvölteni, attól a falra mászok.

Olyan hangereje van, hogy belecseng a fülem, olyankor vörös fejjel üvölt és bármi baja van, sosem lehet megnyugtatni csakis azzal, ha a mellemre teszem.

A nappalok tűrhetőek, de akkor is félve megyek ki a szobából pisilni, teregetni, enni, mert bármikor rázendíthet ha nem lát.

Az éjszakák pedig...

Nagyon kimerült vagyok amiért egyhuzamban nem alszok csak max. 2-3 órákat.

Lehet, hogy ha a férjem mellettünk lenne könnyebben viselném az anyaságot, de így egyáltalán nem látom csupa boldogságnak, sőt. Néha nyűg.

De majd elmúlik, egyszer felnőnek.