Szerintetek mit jelent pontosan, hogy egy gyerek (baba) el van kényeztetve?

pl.minden apró hisztire ugrik a szülő,

a gyerek mellett nincs egy nyugodt perc sem, mert nem tudja magát elfoglalni a kicsi

Olyan nincs, hogy egy baba el van kényeztetve, ez hülyeség.

Egy kisgyerekre szerintem akkor mondjuk, ha abban a hitben nevelik, hogy ő a világ közepe, és az egész család körülötte ugrál, így ezt elég hamar el fogja várni mindenki mástól is. Például ha egy 3 éves mellett még mindig ott tartanak, hogy nem lehet tőle semmit megcsinálni, mert egész nap az anyját ugráltatja, vagy ha nem szólnak rá az agresszív viselkedésért, hanem az "életkori sajátosság"-ra fogják (és itt nem azt mondom, hogy ha verekszik egy kisgyerek, az mindenképp el van kényeztetve, hanem arra, ha nem reagálják le megfelelően). Ha hagyják olyan szokások kialakulását, ami gátolja a család normális működését, például hogy nem lehet a gyerek jelenlétében beszélgetni, mert egyből azt akarja, hogy vele foglalkozzanak, vagy nem lehet a kocsiban rádiót hallgatni, csak a mese cd-t, meg ilyenek.

Egyébként úgy veszem észre a környezetemben, hogy ez kétélű dolog, mert nagyon gyakran a sok foglalkozás, odafigyelés, és a legjobb szándék vezet az elkényeztetéshez, tehát olyan gyerekek válnak kis önző zsarnokokká, akiken látszik a sok szeretet, értelmesek, koruknál fejlettebbek szellemileg, csak épp bizonyos határokat nem jelölnek ki számukra, és ezt is merő jó szándékból.

Anyukám szerint ahol több gyerek van, ott lényegesen nehezebb idáig jutni, mint ahol csak egy. Nem tudom, lehet, hogy igaza van.

Nekem még csak 9 hónapos a fiam, de nem értek egyet néhány hozzászólással:

- anyatejes baba, igény szerint szoptatott, felkelek hozzá éjjel és magam mellé veszem, kötődő nevelés: urban legend, hogy majd nem lehet "kitenni" az ágyból, oka van annak, hogy a közelségemre vágyik

-ezért vagyok vele itthon és kapom a pénzt: a gyereknevelésért, nem a hagyom, majd felnő így is, azért vagyok az anyja, hogy segítsek neki, hogy tudja ha kér kap segítséget

-én is egyke vagyok és köszönöm, felnőttem, jó egzisztenciával és társas kapcsolatokkal rendelkezem, tény, hogy elérem, amit akarok

szóval nekem az éjszakai kelések, igény szerinti szoptatás és a babával való foglalkozás nem az. Lehet úgy is foglalkozni és tanítani, hogy ne elkényeztetett gyerek legyen. Bocs, de mivel nincs tapasztalatom, mitől lehet elkényeztetett egy gyerek, azt írtam le, mitől nem.

4-es vagyok.

Igyekeztem úgy fogalmazni, hogy senkit ne bántsak meg. Nem azt mondtam, hogy az egyke gyerekek mindenképp el vannak kényeztetve, hanem hogy az elkényeztetett gyerekek között statisztikailag több az egyke. Egy 9 hónaposnál egyébként sincs még értelme ilyesmin agyalni, az együtt alvás meg jó dolog, mi is sokáig együtt aludtunk a kisebbikkel.

Több hozzászólással is egyetértek. Az elkényeztetés, mint fogalom elég zavaros. Ahány ember, annyiféleképpen tudjuk megmagyarázni.

Szerintem sem lehet egy babát azzal elkényeztetni, hogy foglalkozunk vele. Hiszen nekik pici korukban még ránk van szükségük. Ha a létszükségleteiket elégítjük ki, azzal nem kényeztethetünk el senkit. Pl ha sír, akkor valami baja van. Persze az én 10 hetesem is elunja magát hamar és elvárja, hogy szórakoztassák. Na de mi mit szólnánk hozzá, ha eltörne a kezünk és nem tudnánk pl enni? Elkényeztetés lenne, ha valaki megetetne? Később ez úgyis jobb lesz, ha már jobban el tud egyedül játszani. Hagyni is kell egy picit egyedül is játszani őket, de kell velük is játszani.

Azzal is teljes mértékben egyetértek, hogy a nagyobb gyerekeknél már szó lehet az elkényeztetésről, amikor a gyerek neveli a szülőt. Hogy ennek a határa hol is kezdődik... De nem is érdekelne ez, ha mondjuk nem a gyermekeim szívnák meg a levét, mert a másik gyermek szülője nem húzza meg a határokat. Pl ahogy írták is előttem, hogy a szülő nem szól rá a gyerekre, ha rosszul viselkedik, mert azzal gátolja a fejlődését. Na ilyen is van. De ha a játszótéren az a gyerek nem hagyja az én szépen játszó fiamat és a gyerek anyja hagyja? Én neveljem más anya gyerekét csak hogy az enyém tudjon játszani? És később? Oviban? Iskolában?