Teljesen kivagyok? Én rontottam el?

a 3-as módszereit én is csináltam már és a 2. módszer hatásosabb nálunk inkább. :)

Fiam mindjárt 2 éves kb 1,5 éves korától nagyon hisztis,következetesek vagyunk,Ő meg nagyon értelmes, de hát ez ilyen korszak.Az hogy nem figyelek rá az nem működik meg teljesen belelovalja magát,megpróbálom lefoglalni vagy beküldöma szobájába ahol 1-2 perc alatt megnyugszik,vagy ha csak kis hiszti akkor megölelgetem,megcsikizem és elfelejti,2szer már annyira belelovalta magát,tiszta görcs volt semmi sem segített,beállítottam és langyos vízzel lezuhanyoztam,és mintha elvágták volna,és mi se történt volna,olyan volt,mintha hisztisokkot kapott volna a zuhany előtt,nagyon hatásos volt.

Férjem nekem is ezt mesélte, pedig ő aztán igazán problémás gyerek volt, nagyon sokat hisztizett, stb. Aztán egyszer édesapja megragadta, beleállította a kádba és lezuhanyozta hideg vízzel. Persze nem úgy, hogy tüdőgyulladást kapjon, éppen csak, hogy meglepje. Sikerült, többet nem volt hiszti.

Huhh az én fiam is kezdi mostanság ezeket.A nagyobbik (6 és fél éves) is ilyen volt ennyi idősen, a kicsi most 2 és fél éves és néha nagyon nehéz.Pl amikor hozom haza a bölcsiből van, h a buszon (kemény 4 megálló) elüldögél normálisan és minden átmenet nélkül egyszer csak ordítás, vergődés, stb.nagyon belelovallja magát bármit is próbálok (buszon ráadásul nagyon nehéz, ott a nagyobbik fiam, rá is figyelni, várandós vagyok a kislányommal, nem egyszerű ilyenkor hajolgattnom, emelgetnem, lefognom se) és az emberek meg caak bámulnak...annyira be tudja pörgetni magát h semmi nem használ, mintha valami roham lenne.se lát se hall.ha valakinek esetleg erre lenne ötlete nagyon örülnék neki, itthon is másabb, könnyebb kezelni (vagy adott esetben szimplán elviselni) de a busz nekem nagy mumus mostanában:(

Az én kislányom is 21 hós, sorstársak vagyunk... sajnos nála a figyelem-elterelés abszolút nem működik, bármi mást kínálok neki, mindent eldobál. Kipróbáltam egyszer, hogy mi van ha csokit ajánlok, még az sem kellett. A múltkor az apja megmosta a haját, olyan szinten belovallta magát hogy be kellett mennem hozzájuk, nem tudott lenyugodni csak a kezemben. A bevásárlás horrorisztikus, babakocsi nem pálya, bevásárlókocsi nem pálya (még az autós, a gyerekeknek való sem), mindig másfelé menne amerre én szeretnék :D. A lépcsőházat folyamatosan végigtöröljük, mert nem hajlandó feljönni. Ha sétálunk ő akarja eldönteni hogy merre menjünk, elmegyünk ebédért, nem akar hazajönni hanem elindul az ellenkező irányba. Persze végül kézben kell hazacipelnem, különben sosem jutnánk haza. Vissza fogom rakni a babakocsiba ha a közelbe megyünk, mert abba ha bekötöm legalább tudok haladni.Az ütögetést nem tűröm, van egy bünti-sarok, odaültetem (persze folyamatosan kijön akkor visszarakom), 1 percig ott marad, utána bocsánatkérés, puszi, ölelés, és elmondom neki hogy szeretem. Sajnos ez egyenlőre apánál még kicsit döcögősen működik, őhozzá nem akar odamenni ha letelt az idő, mindig nálam keresné a vigaszt, de idővel majd megtanulja. Én nem hiszem hogy bármit elrontottatok volna, ez egy ilyen kor, szerintem még lesz ennél rosszabb is... Nagyon jó védőnőm van, mikor lelkileg nagyon kivagyok őt hívom fel egy kis beszélgetésre, és mindig megnyugtat hogy ez teljesen normális és idővel jobb lesz :)