Anyukák! Melyik időszak volt nehezebb, mióta gyermeketek van?

Amikor 1-2-3 hónapos volt a nagyobb fiam az nagyon nehéz volt, iszonyú fáradt voltam, nehezen álltam rá erre az álmomból ébresztenek éjjelente 3-4 szer anyuka üzemmódra, nappal nem bírtam aludni akármilyen fáradt is voltam, nehezen ment a szoptatás hónapokig sírtam sziszegtem szopi előtt-közben, ő is rengeteget sírt (utóbb kiderült nem pusztán hasfájós volt hanem refluxos is csak a kutya nem vette észre, illetve kicsit éretlen volt az idegrendszere).

Aztán 4 hónapos korától isteni volt minden úgy 2 éves koráig (akkor tájt kezdődött a dackorszak).

Utána jöttek problémák vele nem fejlődött bizonyos területeken megfelelően közben megszületett a lányom is. Vele az első 1.5-2 év egy álom volt, alig sírt, evett, aludt mosolygott, bújós volt imádtam azt az időszakot.

Aztán a nagyobbammal kiderült nagyjából mi a gond furcsa mód attól kicsit megkönnyebbültem és azóta fejlesztésekre járunk és már sokkal jobb a kapcsolatunk is hogy tudom mi is a baj.

Most ő 5 éves múlt nagyon jó vele lenni mindenféle értelemben, okos, értelmes, már nem hisztis, türelmesebb is sokkal mint régen.

A lányom viszont egy katasztrófa mint a sündisznó olyan hisztis, ordít toporzékol, semmi se jó meg az ellenkezője se, állandóan csak apát akarná (persze a férjem jóval többet dolgozik mint én).

Olyan szempontból jobb hogy eljárok munkába, visszakerültem az élet körforgásába (5 év otthon elég sok volt) de közben meg a házimunka folyton szalad sosincs kész semmi rendesen, mert a hétvégéket pedig igyekszem velük tölteni ( a gyerekekkel) mert úgy érzem, az ovi neveli fel őket kvázi, hétköznap 2 szer csak fürdésre érek haza (7-fél 8) akkor a férjem rendezi őket.

Szóval sok időnk nincs együtt.