Mostantól az egész életem lelkiismeret furdalásból fog állni?

Ezt sürgősen felejtsd el. A lehető legjobb dolog, amit adtál a lányodnak egy testvér. Most a kicsinek nagyobb szüksége van rád egy pár hétig, utána be fog állni a rend.

(Egyébként miért is a nagy felé van lelkiismeret furdalásod? Neki volt 3 és fél éve, amíg csak vele foglalkoztál. A kicsinek az első pillanattól kezdve osztozni kell és ez nagyon jól van így.)

Ugyanekkor a korkülönbség az én lányaim között is. Az első két hét volt húzós, amikor mondta, hogy inkább tegyem vissza a hasamba, mert sokat bőg. :D Aztán taktikát váltottam. Amint akadt tíz percem, lerogytam mellé, hogy "hű, hallod, de fáradt vagyok, és a hajam is kócos". És egymást fésülgettük, csak feküdtünk egymáson csendben, vagy beszélgettünk. Nem kellett több ennél a pár percnél, na meg annál, hogy bevontam a segítségbe: "ideadnád a popsikrémet, mert nem érem el", "figyelnél egy pillanatra, hogy le ne bukfencezzen innen?", "segítenél párba válogatni a zoknikat?". Mondjuk nekem mázlim van, mert nagyon érett volt 3,5 évesen. A kisebbik lányom talán most, 4,5 évesen ért el arra a szellemi szintre, mint amilyen akkor ő volt. Ja, és jön a tesó... :D Ne aggódj, nagyon jól csinálsz mindent. Vond be a nagyot egy-két apró segítségbe, kezeld lazán a helyzetet, ejts el megjegyzéseket, hogy milyen ügyes és okos (akár apa előtt is, mintha azt hinnéd, hogy ő nem hallja) stb.

Ja és bocs a regényért! :)

Csitulni fog, no para :)

Te még a jobbik fajtából való vagy, aki odafigyel a nagyobbikra is :)