A kérdésem azokhoz szól, akik egy ágyban alszanak a babájukkal?

Amikor 1-2 éves volt nem aludt velünk, nem is akart, kérte a kiságyat, nem sírt éjjel. Most hogy 2-2,5 majd 3 éves lett bejön a szobánkba és ki sem lehet innen robbantani szerintem többet, amíg saját barátja nem lesz.

Nem tudom hogy járt-e így valaki.

Kislányunk fél éves, kb. 2 hónapos kora óta alszok vele egy ágyban.

Hajnal 4 körül el kezd motyogni, akkor berakom a cumit, 5-1/2 6-kor kel enni. Iszonyat kényelmes ágyból etetni. Lehet önzőség, de én ezért alszok vele. Amikor "keltem" hozzá, akkor használhatatlan voltam másnap. Így mindenkinek jobb.

Lányom 1 éves koráig külön,a saját szobájában aludt.

Azután átköltözött közénk,mert 4 őrlő foga jött egyszerre és csak nálunk nyugodott meg,azóta nem sikerült "kilakoltatnom",pedig már elég szűken vagyunk a franciaágyon.

Most lesz 21 hónapos,úgy tervezem,hogy mikor 2éves lesz elbeszélgetek vele a külön ágy előnyeiről :D

Egyébként nyugodtan alszik köztünk,bár sokat forgolódik.

Kislányom 3 éves múlt, kezdetektől együtt aludtunk vele, nagyon jó alvó volt. Most az a helyzet állt elő, hogy kis nyafogás után elmegy a saját ágyába aludni, el is alszik, de hamar felriad, és egyszer kétszer még vissza lehet fektetni, de általában legkésőbb hajnal 1-2 körül mindig köztünk köt ki.

Kisfiam 1 éves múlt, próbáltam együtt aludni vele, de ő erre alkalmatlan, Addig alszik mellettem, amíg a cicim a szájában van, ha elveszem vergődik. Így ő kezdetektől a kiságyában alszik önállóan, gyönyörűen, nyugodtan, cumi nélkül. Cicizni már csak reggel 5 körül kel fel egyszer, aztán alszik tovább fél 8-ig.

Tehát nálunk minden van, nem tudom melyik a jó, én szerettem és szeretek együtt aludni, de a külön alvó fiammal egyelőre sokkal kevesebb a gondom.