16 hónapos kisfiam borzasztóan akaratos, hisztis. Másnál is van ilyen? Hogy kezeljem, hogy közben én se őrüljek meg?

Itt inkább veled van a "probléma", vagyis inkább a helyzeteddel, elhiszem, hogy ilyen nehéz körülmények között jóval kevesebb a türelmed, mint kéne. Sajnos ugyanis az ennyi idősek jó része ilyen, ez nem nevelési hiba, és nem is a természete rossz, csak felfedezték, hogy van akaratuk próbálgatják a határaikat.

Ezzel nem azt mondom, hogy hagyd rá, mert azt semmiképp, csak közben tudd, hogy amit keresztülmész, az teljesen normális, minden szülőnek meg kell ezzel küzdeni.

Először is azt javaslom, figyeld meg, milyen helyzetekben hisztizik. Sokszor ugyanis csak arról van szó, hogy fáradt, vagy nem bírja az új helyzeteket, frusztrálja a sok ember stb. Tedd a lakást abszolút gyerekbiztosság, próbálj meg olyan kevés dolgot megtiltani neki, amilyen keveset csak lehet. Viszont amit nem, azt nem, tehát ne legyen az, hogy egyik nap még játszhat a mobiloddal, a következőn pedig már nem (konkrét példa, én elkövettem ezt a hibát).

Az meg nem tragédia, hogy kiabálsz, ezt nehéz megúszni.

Ténylg nehéz a helyzeted, de ezen minden "rendes" gyerek átmegy.

Csak azt tudom mondani, amit az előző. Maradj következetes, tedd gyerekbiztossá a lakást, tegyél el mindent a szeme elől, hogy ne is akarja. Amit ma nem lehet, azt holnap sem. Próbálj pihenni. Ne vegyél tudomást a hisztiről (tudom, könnyű mondani, de ha nem éri el vele végül a célját, meg látja, hogy semmit nem vált ki belőled, akkor hamarabb megunja)

Mellesleg Vekerdy Tamás pszichológus úr szerint nem kell elvonulni a gyerek elől, ha kiborulsz, sírhatsz előtte is... Nagyon képesek átérezni, hogy most épp rosszabb kedved van, az enyémek pl ilyenkor jöttek puszilgattak ölelgettek (kicsit később mondjuk, úgy másfél évesen)...

A házimunkáról nem írtál, én azért felhozom, remélem nem próbálsz patinás rendet tartani, vasalni, állandóan port törölni... Egy gyereknek kiegyensúlyozott boldog anyukára van szüksége, akkor sincs baj, ha szalad a lakás, stb...

Nekem is fél évet dolgozott külföldön a férjem, akkor havonta egyszer 2 napra jött haza, akkor ment el, amikor a kicsi 2 hónapos volt, a nagy 28. Gondolhatod... És én is akkortájt vesztettem el a nagypapámat.

Ezt csak azért mondom, hogy ezt csak akkor lehet átvészelni, ha kicsit önző is vagy, nem próbálod mindenből a maximumot kihozni.

Nekem ez segített két kicsi gyerekkel. Csak 2 naponta főztem, nem vasaltam semmit (a babaruhákhoz tettem ilyen fertőtlenítő adalékot, és kétszer öblítettem ki, hogy ne maradjon benne), a kicsi rajtam volt kendőben, így a naggyal is tudtam játszani, amikor du ők aludtak, én is aludtam, vagy legalábbis pihentem, olvastam, befeküdtem a kádba lazítani...

Kicsit hosszúra sikeredett. Kitartást kívánok! Előbb utóbb jobb lesz (a pohár víz amúgy azért ekkora korban túlzás, jobb ha a kezed vizezed be, és azt fröcskölöd az arcába)