20 éves vagyok és babát szeretnék! Ki fogok csúszni az időből?

kedves első! nagyon szép az írásod, marha jól összefoglaltad a lényeget. köszönöm!

szíves engedelmeddel az összes kis kezdő huszonéves libának bemásolom majd, ha elkezdi nyomatni a fiatal anyuka akarok lenni szöveget. hogy talán előbb gondolkodjon.

25 vagyok, 30 előtt eszemben nem lesz szülni, mert még most is úgy érzem, h nincs szombat buli nélkül. ha az ellenkezőjét kezdem majd érezni egyszer, onnantól nem fogok filózni a gyerekvállaláson. addig nem esek teherbe csak úgy poénból.

20 évesen még ne temesd magad. ha még 25 felett sincs normális, felelős párod, akkor megkezdheted az aggódást, de akkor sem kell pánikba esni.

Azért ez kicsit erős volt kedves utolsó! Én 26 éves vagyok, van egy fél éves lányom és egyáltalán nem érzem magam "huszonéves libának"! Igen, amit az első írt abban van igazság és 20 évesen tényleg nem vagy elkésve, DE! Nem mindenki vágyik már arra 26 èvesen, hogy minden hétvégén merevrészegre igya magát! És sajnálom, hogy az első válaszoló nem a megfelelő partnerrel vállalt gyereket, DE! Az én Párom így striákkal, lógó hassal/mellel is gyönyörűnek lát (igaz nem maradt rajtam 20 kg plusz) és a kezdetektől szívesen foglalkozik a lányunkkal, akár éjjel is, pedig ugye hajnalban dolgozni jár! Mióta itt a jóidő még a hangos szex is megadatott, kislányunk kint szuszukál a kertben, mi pedig bent azt csinálunk, amit szeretnénk!:-)

Tényleg kár ezen aggódnod még, bár nekem is volt egy ilyen korszakom kb. 20-21 évesen, de aztán el is múlott egy időre! Lányunk szerencsecsomag, nem volt még tervben, 9 hónapja voltunk együtt, amikor fogant, de nem érzem ezt hátránynak és remélem nem is fogom soha. A Párom mondjuk már 34 éves, tehát felnőtt férfi,akinek már benőtt a feje lágya!(Már amennyire) :-) Mindketten dogoztunk már így én GYED-et kapok, minimum ezt várd meg kedves kérdező, ha majd odáig eljutsz valakivel, mert kiszolgáltatottnak lenni nagyon rossz, még akkor is, ha maximálisan megbízol valakiben.

Addig is élvezd a fiatalságot, barátkozz, szórakozz és hidd el a szerelem is meg fog találni!

Üdv, egy 6,5 hós lányka anyuja

Annyit mèg hozzátennék, hogy a Párom előtt volt egy 3,5 éves kapcsolatom, tehát kb annyi idős voltam, mint Te most mikor összejöttünk. Össze is költöztünk már, azt hittem Ő lesz az igazi, de rájöttünk, hogy nem egymásnak vagyunk rendelve. A szakítás után 3 hónappal összejöttünk az "Emberemmel" és szinte napra pontosan egy évvel utána megfogant a lányunk! Mi ez ha nem a sors?

Utolsó voltam.

Kicsúszni biztos nem fogsz!

Egy pillanat alatt is megtalálhatod a nagy ő-t akivel leélnéd az életed és akinek szívesen szülnél gyereket!

Én is azt hittem, hogy soha nem leszek feleség és anya. 25 voltam mikor összejöttem párommal. 10 hónappal később eljegyzés volt, rá egy hétre kiderült hogy úton van szerelmünk gyümölcse. Fél évvel később már házasok voltunk, rá 3 hónappal meg is érkezett a kis szerelmünk. Most 27 vagyok és a 2. babámat várom!

Nyugi! 20 évesen még ne gondolj arra, hogy bármiről lemaradsz!

Élj, tanulj, szórakozz és megfogod találni életed pasiját! :D

Én sem javaslom ilyen korán! Egyáltalán nem vagy elkésve. Élvezd ki az elkövetkező 5-10 évet!

Én 33 éves voltam, amikor született a kisfiam. Most 5 hónapos és még mindig sokszor visszasírom a "régi" életem, amikor szabad voltam. A baba óriási kötöttség, nincs ennél nagyobb. Hirtelen nem egyedül vagy, hanem egy ember tőled függ, muszáj vele lenned. Nem tudsz nélküle szinte semmit csinálni. Vége a mérhetetlen nagy szabadságnak.

Én sok mindent megéltem, utaztam karriert csináltam kétszer voltam férjnél...stb. Áldom az eget, hogy nem 20on évesen szültem, pedig majdnem az első férjemmel is vállaltunk babát. Bőven ráérsz még! Nem olyan rózsaszín dolog ez a baba dolog. Természetesen nem bánom, sőt nagyon vágytam rá és nem csinálnám másképp, de iszonyatosan kemény meló a gyereknevelés. Nem huszonéveseknek való :).