Van olyan, aki úgy érezte mindig is, hogy anyának született? Nem tudom, hogy jó vagy rossz-e, hogy ezt érzem?

Én 9 éves korom óta odavagyok a gyerekekért.Unokaöcsém születése után majd kiugrottam a bőrömből.Már akkor is a kismamáknak szóló könyveket nézegettem.Ahogy idősödtem,amikor mentünk boltba mindig nézegettem babaruhákat is + érdekeltek a pelenka és popsitörlő árak meg ilyesmi :D

Ha az útcán láttam egy babát,mindig megfigyelgettem és jó érzés öntött el.

Egész életemben vártam,hogy nekem is babám legyen.Ahogy telt az idő fontos lett a suli,majd lett egy barátom is.A baba téma kicsit háttérbe került,bár mindig az volt az eszemben,hogy amiért ennyire akarom nekem biztos nem lehet soha sem gyerekem.

Erre ehónap 13-án 5napos mensikésés után pozit teszteltem.Váratlanul ért és korábban jött a kelleténél,de marad és mi vagyunk most a legboldogabbak a világon :)))

Ma voltunk először ultrahangon, 5+1 hetes és 4mm :) bár még csak a petezsákot látta.3 hét múlva már jóval nagyobb lesz és a kicsi szíve is verni fog.

18L

Ja,és egyártalán nem baj,hogy ezt érzed :) Mivel engem is mindig ezt érdekelt,erről a témáról már rengeteget olvastam és pesztrálkodtam is,nem félek annyira a baba ellátásától sem :)

Én is az anyaságot, a családot láttam és látom az élet legfőbb értelmének. Három gyerkőcünk van, 5, 3 és 1 évesek lesznek pár hónap múlva. Remélem, itt nem áll meg a dolog és lesznek még gyerekeink. :-)

Ja és én is tartottam tőle, mi van, ha nem jön össze - mindhárman elsőre megfogantak. :-)