Más is van ezzel így? Kétségbe vagyok esve!

Nekem az első 6 hét volt nagyon nehéz. Nagyon akartuk a babát mégis úgy éreztem szülés után hogy nem vagyok felkészülve rá.

Fáradtság, aggódás, a testem... Sokat sírt mert fájt a hasa és keveset aludt. Sokszor félrenyelt meg éjszaka néha visító hangot adott ki levegő vétel közben ami miatt nagyon aggódtunk mert féltünk hogy baj van a tüdejével.

Kb a 6. hét után lettem ügyesebb, türelmesebb és kezdtem elengedni magam. Azóta minden szebb és jobb, persze vannak rosszabb napok de túlélem... :)

4 hós kisfiú anyukája

Detto, mint az utolsó! Az én lányom is nagyon "jó" baba, a kórházban, mikor besárgult és a szoli alatt elkezdett sírni, nem ismertem meg a hangját, mert szinte abszolút nem sírt. :) én meg pont ezért rettegtem, mert mikor megszületett, akkor se sírt fel, inkább csak nyöszörgött és csak amikor elvitték megmérni, akkor kezdett el bömbölni, hogy neeeeeeee. Azon aggódtam, hogy nem fogom észrevenni, ha beteg, mert nem jelez, csak eszik, alszik, eszik, alszik. Na jó, fürdés után sírt, meg amikor éhes volt, vagy nem tudtuk bealtatni. Nem is akart szopizni az elején, négy hetesen sikerült először úgy istenigazából megszoptatni. Addig csak szenvedés volt, önvádaskodás, önsajnálat, stb. De aztán ahogy belejöttünk, a félelmek alábbhagytak és most már egész jó anyának érzem magam, így a nyolcadik hónapban. :)

Kitartás, ne legyél kétségbeesve, bízz az ösztöneidben!