Most tényleg az lenne a jó megoldás hogy csapjak rá a fenekére?

Hisztiert semmikepp... Ha ongyilkos jeloltet jatszik pl ezredszer nyul a konektorba, a kese fiokot akarja kihuzni vagy ha eppen a kutyat tepi az mas... Minden olyan esetben aminek a kovetkezmenye veresebb fajdalmasabb mint a fenekre csapas ugy igen. A kutyaharapas az, a kessel elvagja magat az is az es ha megrazza az aram is az...

Oke hogy kisgyerekes hazban vakdugok vannak, de ha elmesz valahova a gyerekkel ott esetleg nincs es ha ott matat a konektorban abbol baj lesz...

Sokan elfelejtik, hogy a baba nem csak testben nő, érik, ügyesedik, hanem lélekben, elmében is. Az első év a testi fejlődésről szól, megtanulja a mozgásformákat, enni, kinő a foga stb. A lelki érés nem látványos.

A hiszti az érzelmek kifejezése. Valószínűleg egy öntörvényűbb, akaratosabb, felfedezőbb babát fogtál ki. Sok mindent szeretne csinálni, amihez még nincs meg a kellő "tudása".

"Ha valami nem úgy történik ahogy ő szeretné, akkor rögtön hisztizik, üt, harap, csíp."

Attól, hogy ütöd a fenekét, még nem fogja tudni jobban feldolgozni az esetleges sikertelenséget. Nem fogja tudni elmondani, hogy "anya, elfáradtam, tegyél le aludni vagy jön a fogam és fáj".

Tudom, sokszor nagyon nehéz türelmesnek, következetesnek, megértőnek lenni, de a kislányod még átmenetben van a baba és a kisgyermek között.

Ha üt, fogd meg a kezét, mutasd meg, hogyan kell simogatni. Ha nem sikerül valami, vezesd rá, mutasd meg, hogyan sikerülhet az adott dolog.

(Egyébként nem, nem a te gyereked az egyetlen a világon, aki ilyen korban is orbitális hisztiket tud lerendezni...:D)

Nem. A hiszti oka, hogy máshogyan nem tudja kifejezni a dühét... Ezért ordít, üt, vág, rúg, csíp, harap. Ha erre te ráversz, nem a düh levezetését tanítod meg, hanem azt, hogy ha mérges ütni kell.

Mi most járunk a dackorszakban, nem könnyű. Olyankor figyelmen kívül hagyom, vagy nagyon halkan beszélek hozzá, vagy hideg vízzel megmosom az arcát... Mikor mi jön be. Nem egyszerű eset a lányom, borzasztó akaratos, és ha egyszer belelovalja magát a hisztizésbe...

Vagy esetleg adj neki egy tárgyat, ami üthet, haraphat, dobálhat, egyfajta boxzsáknak. Az indulat kezelést is tanítani kell, mint oly sok más dolgot!

Én azt hallottam, hogy az a módszer, amikor úgy csinálsz mintha eltüntek volna és mondogatod a nevüket miközben keresed őket, nem látod őt, az nagyon-nagyon rossz a pszichés fejlődésüknek, lelki világuknak. Csak később üt vissza ez a dolog, de mély nyomot hagyhat a kicsikben.

A kérdésre válaszolva: én nem csapnék a fenekére hiszti miatt. Inkább kiságyba tenném, lépcsőre ültetném, sarokba állitanám (úgy, hogy kifelé nézzen, lásson engem) 2-3percre.

Az enyém is ugyanennyi idős, és az utóbbi időben kezdett egy igazi kis pukkancs lenni. Tapasztalatból mondom, hogy ilyesmiért teljesen felesleges a fenekére ütni. A nagyobbiknál én is kipróbáltam, hogy hátha a "sokkhatásra" abbahagyja, de csak még jobban rázendített. Igazából logikus is, ésszerűtlen azt feltételezni, hogy egy síró gyerek elcsendesül, ha megverik.

Nem vagyok elvi ellensége a fenékre csapásnak, a 3 éves kisfiam olykor bizony kihúzza úgy a gyufát, hogy kap egyet a fenekére, de ő már ért belőle. Egy 16 hónapos pelusos baba még nem.