Milyen volt legelőször kettesben maradnod több órára a kisbabáddal? Izgultál?

Egyáltalán nem, mitől is féltem volna?

Egy kisbaba nem bánt :)

A nap java részében alszik, amúgy csak etetni, pelenkázni kell, a későbbiekben meg szép lassan belejössz mindenbe, ne izgulj.

Az én férjem is itthon volt 3 hétig velünk, a háztartásban is rengeteg mindenben segített, gyakorlatilag ő csinált mindent.

Igen, féltem én is amikor visszament dolgozni - orvos, így biztonságban éreztem magunkat itthon vele, vártam mint a Messiást hogy hazajöjjön. Eleinte többször átvettük, hogy hogyan élesszem újra a babát, ez segített.

Igazán a hozzátáplálás során voltak problémák a félrenyeléssel (2x akart megfulladni), ill. később a homokozóban evett kavicsot, azt nyelte le nehezen (de nem tudtam már kivenni a szájából - most kis szünet van a homokozóban,mert egymás után 3 kavicsot szedtem ki a szájából, nagyon stresszes egy játék). 10h/F

Jótanács: A telefonod mindig legyen feltöltve és a közelben.

10 hónapos babát minek visz ki a gondos anyuka homokozóba, mikor tudhatná, hogy ez egy ilyen időszak, hogy mindent a szájába vesz a gyerek???

Hogy milyen emberek vannak....őrület!

Én féltem, igen. Leginkább attól, hogy nem tudom megnyugtatni, no meg persze azok a félelmek is voltak mint a kérdezőnek.

Az én kis fiam is volt 10 hónaposan a homokban, úgy hogy mindent a szájába vesz. A tesó miatt is menni kellett. De gondos szülőnek tartom magam sőt!!!!!!! Zárjam be a szobába akár 1,5 -2 éves koráig mert mindent "megkóstol", -ismerek két éves aki még mindig megkóstol mindent- aki nem ezt teszi az gondatlan na ne máár!

én is nagyon pánikoltam, mikor megszületett a babó, főleg, mert kicsi volt, besárgult és aluszékony volt... (rettenetesen féltem, az elején be is kómázott, alig lehetett felkelteni, hogy szopizzon, nem mondták, h ne hagyjam 4 órát aludni... akkor megtanultam, na mind1)

szóval féltem, féltem, de utólag rájöttem, hogy nem kellett volna...

a nővérem szavai megnyugtattak, azt mondta, mit izélek, ez egy kisgyerek, nem hülye, majd óbégat, ha kell neki valami, amúgy meg mi baja lenne, életre való... :)

(és tényleg, ha éhes, sír, a pelusát 3 óránként érdemes megnézni, kaki után cserélni kell rögtön - hallani a trotyit) :) amúgy újszülöttként eszik-alszik...

a másik, hogy figyelni kell a gyerekre és az ÖSZTÖNEIDRE, NEM MÁSRA HALLGATNI.

ha anyatejes akkor tedd cicidre sokat (amúgy is lehettek egész nap összebújva, nagyon klassz dolog) :)

stresszoldó a szoptatás, ha mellen van a gyerek, elszáll a feszültség belőled - és nem véletlen, egy újszülöttnek sokat kell mellen lenni, ez a gyerekágyas időszak.

ne aggódj, a kisbabák sokkal életrevalóbbak, mint az látszódik rajtuk. lehet, ügyesebbek, erősebbek, mint a felnőttek, csak mivel nem érted még meg újonnan őket, aggódsz, mert nem tudja mondani, hogy álmos vagyok, éhes vagyok... (de ez a két dolog jellemzi az első időben őket egyébként)

ha anyatejes, akárhová folyhat a tejecske (tüdőbe is) nem okoz gondot. de amúgy köhög ha félrenyel... (az én babám hanyatt fekve is bukott 2 hetesen, tök kis szökőkútat csinált - gyorsan vállra vettem persze, semmi baja nem lett)

gondolj arra, ha olyan esetlen lenne a baba, hogy félrenyel, nem jelez, ha éhes, nem alszik, ha álmos, már rég kihalt volna az emberiség :)

jó babázást :)