én vagyok túl aggódós v másnál is igy van?

Első nekiindulásra a fiamnak 1. szülinapjára könyökvédőt, térdvédőt, mellvédőt, bukósisakot szerettem volna venni.:)

De nyilván túlzásba estem volna, nem azt kapott.:)

Mi is hihetetlenül féltjük, óvjuk a fiunkat, de nyilván vannak dolgok, amiken át kell esniük, még ha a hajunkat is tépjük mi, szülők.:) Estünk mi is anno, esnek ők is, és majd fognak az ő gyerekeik is.

Én is a túlaggódós táborba tartozom SŐT:).

De úgy látom, hogy azok a gyerekek sokkal bátrabbak, önállóbbak, és talán stabilabb mozgásúak , akikhez nem ugrik azonnal az anyuka, ha pl ki akar mászni a kicsi egy 20 cm magas homokozóból.

Egyébként a második gyereknél sokat lazultam, a környezem is így látja:)

Azt hiszem vannak aggódós szülők meg kevésbé aggódósok. Én az utóbbiakhoz tartozom és azt vallom, hogy ha ő maga megtapasztalja, hamarabb megtanulja és erősebben bevésődik az, hogy hogyan kell mozogni, esni, tompítani, vigyázni magára. Néha röhejes is a dolog, mert pl látom hogy valahonnan le fog esni, szólok neki hogy óvatosan, de ha nem fogadja meg, és leesik, akkor szépen végignézem az esést, majd megvárom amíg ő maga odajön, megvigasztalom, elmondom újra, hogy miért esett le és mire figyeljen. Legközelebb sokkal ügyesebb.

Lányomnál pl nem győzök ámulni, milyen ösztönből védi a fejét ha hanyatt elcsúszik a kádban fürdéskor, egyszer beverte, azóta hasizomból úgy megtartja, hogy le sem ér.

Nyilván, ami valóban veszélyes (maró vegyszerek, kések, ollók és a törékeny dolgok), azt el kell pakolni erre az első időszakra, de ha nem találkozik a gyerek a "potenciális veszélyekkel", akkor honnan tudhatná hogy mire kell vigyáznia? Ők még ilyen kis korban CSAK tapasztalati úton tanulnak, hiába mondjuk meg nekik ezerszer. :)