Mi a véleményetek erről a szövegről?

Nagyon hosszú lesz, bocsánat, de csak az olvassa el, akit érdekel és van kedve véleményt mondani.

Nevelésről:

"Mindenkivel előfordul, hogy rettentő fáradt, kedvetlen, bal lábbal kelt, fáj valamije, vagy csak egyszerűen aznap kikapcsolná a gyermekét, vagy világgá menne pár órára... Lehetünk türelmetlenek, feszültek, vagy lehangoltak, igyekezni kell, h a kicsi ebből a lehető legkevesebbet vegye észre.

A "gond" ott kezdődik, ha ilyenkor legyintünk és azt gondoljuk " nem érdekel, hiába mondom, úgyis mindig ezt csinálja, akkor hagy csinálja!! "

Sokkal kifizetődőbb, ha eleinte minden pillanatban résen vagyunk és akár keressük azokat a helyzeteket, amikkel szeret "rosszalkodni" a kicsi, így sokszor meg tudjuk mutatni mit nem szabad. Gondolok itt arra, ha a gyerek pl imádja felvenni a cigicsikkeket, akkor direkt keresni is kell, megfogni a kezét, leguggolni és elmondani, h "fujjj, nem vesszük fel, tudod, helyette gyere, keressünk szép őszi faleveleket" Majd ha ezt sokszor eljátszottuk, egyedül is odamehet, DE olyan távolságban legyünk, hogy ha nyúl érte elkapjuk és mondjuk, h "tudod, nem vesszük fel, csak megnézzük, ez szemét, piszkos".

Ha elmegy egy csikk mellett, nagy dicséret, h megtanulta, el kell mesélni Apának fennhangon, stb...

Azt gondolom nagyobb a siker lehetősége, mint akkor, ha kikapjuk a kezéből, ha már pár perce nézegeti, vagy rácsapunk, kiabálunk Vele, stb...

Nem igazán értem, amikor valaki beskatulyázza a gyerekét, hogy márpedig Ő ilyen, olyan, nevelhetetlen, rossz (!?), agresszív, stb...

Ha ezt maguk is elhiszik, az is lesz!

Hogy várják el pl a kicsiktől, h ne csináljon valamit, ha anya jót nevet rajta?? Hiszen akkor megéri!!

Nem (hatékony) nevelés (szerintem), amikor nem azonnal, szinte abban a pillanatban tudatosítjuk a csemeténkkel, hogy valamit nem szabad...

(hiába szedem le a gyereket akkor, amikor a csilláron hintázik, két perce, hiszen az Neki már megérte!)

Egyre több olyat látok hallok, hogy ha a kicsi összekoszolja magát, a szülő közli Vele: "de szép lettél" , vagy ha irigykedik, azt mondják Neki: "nagyon udvarias vagy, így kell ezt csinálni" ,esetleg ha elesik ezt kapja: " jól csináltad, na kelj már fel!"

Azt gondolom ebből a gyerekhez cseppet sem az jut el, amit szeretnénk... Az, hogy irónikusan ilyet mondunk, lehet, hogy jól hangzik felnőttek között, de azt hiszem nem ez a cél, hanem az, hogy megértse a gyerek, hogy éppen most milyen piszkos lett a keze, amit meg kell törölni, vagy nem szabad irigynek lenni és mivel Ő egy jószívű kisfiú, kislány, kicsit később biztos megosztja a játékát, vagy ha elesett, meg vigasztalni és megölelni a dorgáló és "én megmondtam, h figyelj" szavak helyett.

Ugyanakkor azzal sem értek egyet, amikor az anyuka folyamatosan azt szajkózza, hogy "ne menj fel, hát le fogsz esni, megütöd magad, sírni fogsz, nem tudunk majd játszóra jönni", vagy "ne mássz fel visszafelé a csúszdán" de közben maga segíti fel!!??

Egy anya, úgysem hagyja leesni, persze ha épp el tudja kapni, de az esetek 90%-ban úgysem fog sem leesni, sem sírni, és meg sem üti magát. Üres fenyegetések és nincs következményük, ergó azt veszi észre a gyerek, hogy áhh, duma, úgysem így lesz...

Talán jobb azt mondani: "ha nem kapaszkodsz, leesHETSZ". (Apróságnak tűnik, de így tanulja meg a szavakat és azok következményét. ))

Sokszor maguk ellen beszélnek és nem tudják, mennyire zavaró ez a kicsiknek."