Tényleg ennyire rossz anya vagyok?

Szerintem pár hónapos koráig belefér az együttalvás, de utána tényleg érdemes a saját ágyához szoktatni a kicsit.

A nagynál mi kb. 1,5 éves koráig egy szobában (de külön ágyban) aludtunk vele. Eleinte az éjszakai szopizások miatt volt kényelmes, majd az építkezés miatt nem is volt rá lehetőség, hogy külön szobában aludjon.

A kicsi kb. 2-3 hónapos koráig aludt velünk egy szobában, ugyancsak az éjszakai szopizás miatt, majd amikor már az éjszaka java részét átaludta, átkerült ő is a gyerekszobába.

Mindkét gyerekem nagyon jó alvó, a nagy már 7 éves, a kicsi 4, de nincs éjszakai átvándorlás. Olyan volt már, hogy amikor kettesben voltunk itthon, akkor mellettem aludt el a nagy, de amúgy annyira szeretik a saját kuckójukat, hogy fel sem merül, hogy ne a saját ágyukban aludjanak itthon.

Ja és a kicsi a du-i alvásnál hétvégente a mi ágyunkban alszik, de ennek meg csak az én lustaságom az oka, ugyanis olyankor én is szundítok egyet, annyira jólesik :)

Szerintem te tartsd magad. Ha neked ez így jó, akkor legyen így. A férjed amúgyis kevesebbet van a gyerkőccel, te pedig lehet,hogy gy jobban ki tudod magad pihenni,még akkor is, ha fel kelsz éjszaka.

Mi 1 szobában alszunk a kezdetektől, de külön ágyban. 3 hónapja viszont elkezdett éjszakánként úgy felsírni a kisfiam, hogy nem lehet megnyugtatni, csak ha befekszik közénk. Így este együtt alszunk el, aztán berakom a kiságyba. Ha így sír fel, akkor magunk közé veszem,és legtöbbször már reggelig ott is marad. Napközben is mellettem alszik el, úgy hogy fogom a kezét,vagy átölelem, de amint elaludt,megy a kiságyba.

Nemtudom nálunk mi lesz a vége. Én már külön szobába költöznék, de csak azért,hogy legyen saját igazi gyerekszobája, de ezek miatt még mindig jónak látom,ha az ágya a mi ágyunk mellett van,és közel vagyok hozzá.

Állj a sarkadra és győzd meg a férjedet ész érvekkel.