Miért van ez? Uncsi vagyok?

Mi is így együtt lakunk a szüleimmel, csak külön lakásban, egy családi házban. Ők is sokat játszanak a kisfiammal, de én ezt óriási áldásnak érzem.

Nálunk is én inkább a kiszolgáló személyzet vagyok (kaja, cici, altatás, mese, mondókák könyvből, stb.), a többiekkel meg inkább játszik, de nekem ezen eszemben sincs aggódni, örülök, hogy szórakoztatják, mert én is úgy látom, hogy ha ketten lennénk, engem már nagyon unna.

Mondjuk azt nem vettem észre, hogy valakinek jobban örülne mint a másiknak, de szerintem ez nagyon jó dolog.

Ha így van, akkor miért nem használod ki a helyzetet, és mész el néha egy kicsit kikapcsolódni (ha beugrasz egy plázába egy órára vásárolni, már az is tök jó tud lenni ilyenkor :) )? Más ölni tudna azért a lehetőségért, hogy tudja, hogy a gyereke jó kezekben van és jól érzi magát akkor is, ha ő elmegy valahova.

Ne aggódj ezen, imád téged, hiszen te vagy az anyukája, és örülj ennek a helyzetnek, lásd a pozitív oldalát is!

Biztos, hogy nagyon szeret téged :)!

Nagyszülőnek lenni könnyű. A nagyszülők - a szülőkkel ellentétben, amikor akarják, lepasszolhatják a gyereket. Az életbe vágó döntéseket - pl. milyen szűrővizsgálatokra, kezelésekre vigyék el a gyereket - a szülőknek kell meghozniuk.

A nagyszülő kényezteti a gyereket. A mindennapi robot Rád jut. Ez a világ rendje. Most ne keress igazságot! Eljön az időd. Egyszer még Te is leszel nagymama. Ki kell várnod, és akkor vissza kell fognod Magadat.

Most már nagyapa vagyok. Annak idején folyton-folyvást dühönhtem amiatt, hogy a szüleim az enyémmel ellenkező értékrendet adnak át a gyerekeimnek. Az egyiknek sikerült, a másiknak nem. Megpróbálom nem követni a példájukat.

Szia.

Nálunk ugyan ez a helyzet,csak nálunk a páromat ,,szereti jobban,, a gyerek.Nekem 5 és fél hós a kisfiam,de az apjával jobban elvan.Én vagyok egyedül a gyerekkel egész nap,a párom csak estére ér haza ha nappalos,meg van mikor 24-zik is,úgyhogy összességében nem látja valami sokat az apját.Én egész nap töröm magam,hogy legalább egy kicsit vigyorogjon már,hogy legyen jó kedve,de nem mindig hajlik rá.Amikor meg haza ér este az apja fülig ér a szája és úgy,hogy csak ránéz az apja és még nem is szólt hozzá :) Ha meg játszik is vele az apja még kacag is neki.Én meg ha elkezdek napközben játszani vele van,hogy elkezd sírni.Úgyhogy én annak tudom be a dolgot,hogy mivel az én képemet látja egész nap,ezért én ,,unalmas,, vagyok neki.Na meg szerintem apás és nem anyás a gyerek :) Eleinte kicsit rossz volt nekem,de akkor sem lelkiztem rajta.Most meg már egyáltalán nem érdekel.Persze nem állítom azt,hogy majd később ha nagyobb lesz és akkor is csak az apja kellesz neki nem fog rosszul esni vagy nem fog bántani a dolog,de most még egyenlőre nem izgat.Én nem vagyok féltékeny a páromra.Én örülök neki nagyon,hogy apás hiszen fiú,így nem lesz anyám asszony katonája,meg örülök neki,hogy annak ellenére,hogy én hordtam ki és én szültem meg nagyon szereti az apját is :) De azért remélem,hogy ha nagyobb lesz,akkor nem csak mindig az apja kellesz neki,és velem is leakar majd mondjuk menni a játszótérre,meg velem is akar majd játszani nem csak az apjával..remélem engem is szeretni fog(mert most még sajnos inkább azt érzem,hogy csak az apját szereti) :(

Nem uncsi vagy, hanem a biztos pont, aki mindig ott van, amikor szükség van rá, így magabiztosan és nyugodtan tud mással foglalkozni (pl: nagyi). Apa keveset van ott, ő olyankor érdekes :)

Nyugodt lehetsz, hogy imád Téged!

Már előttem is megírták, de te magad is leírtad a magyarázatot:

"Nem járok sehová a babám nélkül se kikapcsolódás se semmi,csak itthon vagyok."

Szeret téged nyilván, de eszébe se jut, hogy téged lehetne hiányolni, vagy örülni kéne, ha megjelensz... és ez így természetes.

Te sem üdvözlöd minden reggel a kezed, lábad, hogy jajjdejó, hogy megvagytok, úgy szeretlek titeket :D De ha eltűnnének, akkor aztán nagy lenne a sírás-rívás.

Dettó csak anyóssal ami rosszabb. ;) Én tudod hogy oldottam meg? Eldöntöttem, hogy teszek rá! Én vagyok az anyja én hordtam a szívem alatt, minden rezdülését ismerem, a nagyi csak egy önjáró játék gép, de ha köhint a baba már pánikol pedig csak szomjas a sok rötyögéstől. Ez annyira bevált hogy most már velem is röhincsél néha és ez kárpótol mindenért. Pont ma játszottuk azt pelenkázás után, hogy megszagoltam a talpacskáit és egy nagyot pfújoltam. Na hát akkora kacagás volt belőle hogy nem bírta abbahagyni és ő maga dugta az orrom alá a lábát hogy még. Nagyon édes volt!

Néha azért tűnj el otthonról ha megteheted! Hiányozni fog a babád de hidd el neki is fel fog tűnni hogy nem vagy ott. Többedik alkalom után anyukád arról fog beszámolni, hogy téged keresett a picinykéd! Az enyém többször is anyósnál aludt már de azéjféli tápi után nem alszik két órákat és engem keres, itthon pedig rögtön bealszik másnap reggelig.

Fel a fejjel! Fogadd el a helyzetet, ne görcsölj rajta! Ruccanj ki néha egy-két órára és minden megváltozik!

A 4. válaszolóhoz csatlakozom.

A pici baba megérzi, hogy ki van otthon kevesebbet, és ő is örül neki, mint a mamája, ha hazajön apa.

Hát persze, hogy intenzívebben nyilvánítja ki az érzelmeit - hiszen anyuci is örül, hogy végre hazajött apuci - mint napközben.

Nem szabad féltékenykedni emiatt, csak magadnak és az egész családi békének teszel vele kárt.

Nagymama aggodalmaskodik? Elmegy, becsukja az ajtót maga után. Ti döntötök, hogy mire kell legyinteni, és mikor kell az ügyeletet kihívni.