Ti mikor vállaltátok?

Én 22vagyok,párom 32,lányunk 1éves.

Nem terveztem,párom szerette volna,bár ő se gondolta,hogy egy alkalommal besikerül.ÉS persze nekem is csak utólag mondta el,hogy szándékosan nem figyelt.

Hát nem bánom,hogy lett a kicsi,de inkább rendesen védekezni kellett volna,mert nehéz nagyon nekem így.Fiatal is vagyok,a szakképzést is ott kellett hagynom,ráadásul minden rokonom messze van.De ráértem volna még pár évet egyébként,24évesen akartam szülni eredetileg.Sose bánja meg az ember,hogy lett egy gyereke szerintem.

Anyagilag nehéz volt sokáig,de akkor sem bánjuk,hogy ő lett.Ő érte megéri küzdeni,lemondani bármiről.

Félek előre a munkakereséstől is,emiatt érzem,hogy korai a gyerek.Elsőnek szakmát kell letennem valahogyan és utána is kérdéses kellek-e bármi munkára gyerekkel,mert ha beteg,nyilván én lennék vele itthon,mert más nincs is.

30, 32, 35 évesen szültem és a férjem is ennyi idős.

Én szívesen szültem volna korábban is, úgy látom visszamenőleg, hogy a testem szempontjából az utolsó pillanatok voltak ezek, és szerencsém van, hogy a vágyott "nagy család" összejött. De 28 évesen ismerkedtünk össze, 29 évesen házasodtunk, és még fél évet akartunk várni az első babával, és sikeredett is így (ebben nagyon szerencsések vagyunk).

Lelki szempontból a legjobbkor szültem, én korábban nagyon szanaszét voltam esve, nem lett volna szerencsés.

De tudom, hogy nem mindenki válik ilyen későn éretté a feladatra, mint én, szóval aki jó háttérrel rendelkezik (lelkileg), az akár 20 évesen is kész lehet rá simán.

Összességében boldog vagyok, hogy így alakult, nem mennék sem vissza az időben, és nem cserélnék senkivel.

25 voltam a volt férjem 33,tervezett volt,de a kapcsolat úgy alakult,hogy együtt nem lehetett folytatni.Nem bántam meg

De

most 3 hetes a kisebbikem 30 vagyok,szintén tervezett baba a második férjemtől,aki 31.

Úgy érzem most türelmesebb vagyok,mint 5 éve voltam,de lehet hogy csak azért mert tudtam mire készüljek.

Legalkalmasabb szerintem akkor ha mindkét fél szeretné,megvan az anyagi háttér és nem utolsósorban a pár úgy érzi egymással tudná leélni az életét.Utólag belegondolva első babánál csak az anyagi feltétel volt adott,tehát az én szemléletem szerint nem biztos hogy jókor volt,de mostmár itt van és mindkettőjüket nagyon szeretem és nem cserélném el semmiért.

A párom 32, én 30 éves vagyok. Tervezett baba, az én esetemben fontos, volt hogy előtte leállamvizsgázzak. Egyébként házasság után jöhetett volna, így egy évet vártunk még vele. Jelenleg úgy gondolom, hogy az életemben a legalkalmasabb időben érkezett (fiam 2 hónapos).

Ami fontos volt számomra a gyerekvállalás előtt az a megfelelő társ aki mellett biztonságban érzem magam, a házasság ami számomra fontos. A lakhatás, az hogy mindkettőnek előtte legyen munkahelye. Egy olyan összjövedelem amelyből tudom biztosítani a legszükségesebbeket a leendő gyermekemnek. Igaz az élet sok mindent hozhat, de legalább az elején legyen ez meg.