Összecserélt gyermekek, te mit lépnél, ha veled történne?

Lehet csak én vagyok ilyen buta és tudatlan,de a szülő nem ismeri meg a saját gyerekét?! Hát másnap már a sírását is ismertem a lányomnak,de a szobatárs is kinn a rokonlátogatáson is már mondta,hogy na hallja,hogy az ő fia sír benn.

Bár lehet ez egy nem bababarát kórházba előfordulhat,de azért nekem hihetetlen lenne ez,hogy két nő pont egyszerre szül és a két szülésznő meg összecseréli a kicsiket?!

Nem ismerem a történetet, nem nézek tv-t. De előfordulhat ilyen, volt már rá példa máskor is. Esetleg nem is apás szülés, sokan szülnek egyszerre, anyukának odaadják egy pillanatra szülés után, se időd, se energiád tüzetesen átvizsgálni, aztán öltöztetés után már másikat kapsz vissza.

Gőzöm sincs, hogy mit csinálnék. Szerencsére tutibiztos vagyok benne, hogy a fiunk a miénk.

El tudom képzelni, hogy nem lenne ilyen erős a kötődés, ha mások gyereke lenne. Akkor gond nélkül visszacserélném.

Amúgy a gyerekekben ez mennyire hagyhat nyomot később?

TV-n nincs, de gondolom a kórházi csecsemő osztályon cserélték össze őket.

Velem ez nem történt volna meg. Sosem adtam le egy percre sem a gyerekem, miután megszülettek. Olyan kórház szóba sem jött volna, ahol nincs rooming in.

Egyébként még ezt sem értem teljesen, mert hogy elvileg a szülés után megkapják a csecsemők a karszalagot.

Meg azt sem értem, hogy hogy nem tűnik fel. pár hete született a barátnőm kislánya, és annyira hasonlított rá is meg a férjére is, hogy lehet hogy még én is kiválasztottam volna 10 újszülött közül, hogy melyik az övé...

Nem szülnék olyan kórházban ahol nem lehet velem a pici.És úgy sem ha nincs ott velem valaki aki kimegy vele amíg fürdetik...Ha komplikáció lépne fel és elvinnék mellølem akkor pedig a fogadott szülésznőt kérném meg arra jelőlje meg a babámat.

Ha mégis megtörténne természetesen nem adnám a fiamat semmi.pénzért. Viszont a vér szerinti gyermekem szüleivel megpróbálnék.kialakítani egy jó baráti viszonyt.

Én sem értem, hogy történhet meg, mikor azonnal megkapják a karszalagot. Én is totál biztos vagyok, hogy az enyém van velem, mert nekem mákom volt, pont műszakváltás volt, mire meglett a lányom és nem tudom meddig, de irtó sokáig (nekem 2 órának tűnt) ott pihegett rajtam, így minden kis arcvonását ismertem. Aztán meg baba-mama szobába kerültem, és őszintén szólva nagyon örülök, hogy így volt, és legközelebb is ezt választanám:D Pont én is amiatt aggódtam, nehogy összecseréljék, de nálunk egy kizárt dolog volt (Angliában élek) 3 pakisztáni anyukával voltam egy szobában..vagyis a lányom volt az egyetlen hófér gyerek a szobában:D Ha csak egy pillanatra hagyják ott és nem csinálnak fotót a születéskor, előfordulhat, hogy anyuka nem ismeri fel. Ha mégis érzi, hogy nincs valami rendben, valószínű azt mondják neki, hogy valószínű később indul meg az anyai érzés benne, vagy hogy mikor egy pillanatra látta, akkor nem látta teljesen, ezért nem ismeri fel. Szerintem a nagytöbbség be is dőlne ennek, s pár hét múlva már úgy kötődne ahhoz az idegen babához, mintha sajátja lenne. Már 3 hónap után is nehéz lenne odaadni azt a babát valakinek, akit addig nevelt az ember, de talán még fél éves korig oké lenne. De azt kívánom, hogy ha ilyen megesne velem, soha ne derüljön ki. Ha meg felnő a gyerek és nem hasonlít senkire, ráhúzzák, hogy biztos mindenkire hasonlít egy kicsit a családban, s ezért nem tűnnek ki a jellegzetes vonások mondjuk anyából.

Egy filmet láttam erről. Két anyuka egymás melletti szobában szültek. Összekeverték a gyerekeket. Valamelyik (vagy mind a kettő) érezte, hogy nincs rendben valami, de elhesegették a gondolataikat. Hazamentek és éltek szépen. Az egyik kisfiúnak (mert kisfiúk voltak) valami betegsége támadt, s szülei segíthettek volna rajta, de mikor elvégezték a vizsgálatokat, kiderült, hogy biológiailag nem ők a szülők. A nő nyomozásba kezdett, megtalálta a másik nőt, kiderült minden. Először ragaszkodott volna hozzá, hogy visszacseréljék a gyerekeket, de végül egymás mellé költöztek (mert messze laktak egymástól), s nevelte mindenki tovább a másik gyerekét. A gyerekek jó barátok lettek, s az anyukák nyomonkövethették "mindkét gyerekük" fejlődését. A gyerekek még óvodáskorúak voltak, mikor kiderült az egész. Azt hiszem ez lenne a legjobb megoldás a valós életben is, de ki az, aki csak úgy képes elköltözni?

Egy másik ilyen filmet is láttam, abban már nagy volt a gyerek, s ragaszkodtak az igazi szülei hozzá, hogy odaköltözzön, de a végére visszaköltözött a nem biológiai szüleihez, de sűrűn látogatta az igazi szüleit.