Az elmebetegség, ha az ember egy kisbabát a kezében tartva az jut eszébe, hogy simán megőlhetné?

Attól függ. Ha úgy érted, hogy jaj, olyan apó, csak nehogy kárt tegyek benne… - akkor normális. Ha úgy, hogy itt helyben kitöröm a nyakát mert pl. miért ne – akkor már nem normális.

Mi elgondolkodtunk a férjemmel, hogy mennyire törékeny és kiszolgáltatott, és tényleg elég egy rossz mozdulat és vége az életének, vagy egyszerűen az ember nem venne róla tudomást, abba is belehalna. Persze soha nem tennénk ilyet, de tényleg rémisztő, hogy mennyire könnyen meghalhatnak, mennyire függnek az embertől.

nekem inkabb az jutott mindig eszembe, hogy nehogy leejtsem oket, semmi mas. aki gyilkossagra gondol ilyenkor, az nem normalis

Igen elmebetegség.Valószínűleg olyan emberek irhatták a kommentet, akik gyűlölködhetnek.

Nem az...elmélkedés az életen. Annyira apró, sérülékeny, az élete a kezemben. Én ilyennek tudnám be.

Akik gyűlölködhetnek? Ezt nem értem. Ha egy icipici csecsemőről az jut szembe, hogy jaj, csak nehogy baja legyen, mert pl. rosszul fogom…, vagy mi lesz, ha véletlenül leejtem… akkor miért vagyok rossz ember? Hiszen épp azért jut ilyen eszembe, mert féltem? Nem akarom meggyilkolni!!! Megölni nem feltétlenül egyenlő meggyilkolni. (legelső voltam.)

az hogy félsz hogy leejted és felmerül valakiben, hogy "simán megőlhetné?" között óriási különbség van.

Nem hiszem, hogy bárki ezek közül meg is tenné, inkább olyan, hogy jön veled szemben az utálatos szomszéd, bevillan, hogy legszívesebben bevernél neki egyet és a szemébe üvöltenéd, hogy egy r.....banc a férje pedig csalja a másik szomszéd csajjal, de ehelyett köszönsz egyet mosolyogva.

Nekem sokszor eszembe jutott, amikor pici baba volt a lányom. Arra gondoltam, hogy itt ez a kis élet, teljesen rám bízva, kiszolgáltatva, és gyakorlatilag bármit tehetnék vele, nem tudna védekezni, maximálisan az én épelméjűségem függvénye, hogy él-e vagy hal, egy mozdulat volna párnát tenni rá, vagy akármi, és vannak anyák, hallani róluk a hírekben rendszeresen, akik meg is teszik. jog ide vagy oda, itt van kezemben egy könnyen eltiporható kis élet, aki bizony nagy veszélyben lenne, ha nekem rossz szándékaim lennének. olyan nagy ez a felelősség, és ebben a kis babaszagú birodalomban olyan korlátlan a hatalmam! még jó hogy én épelméjű voltam, és túlélte a lányom a babakort.