2 ÉV korkülönbséges tesók. Van akinek így vannak? ÍRjatok

Nem értem. Te most a 2 év korkülönbség miatt izgulsz , vagy az miatt , hogy lesz még egy gyereked!

Amúgy tervezett volt. Abortusz?-Soha.(még ha véletlen lett volna is, főleg ha 1 gyereked van)

Mi is tervezzük a kistesót. Ha akkor jön össze, amikor szeretnénk, akkor nekünk kb. 21 hónap lesz a gyerkőcök között. Én is pont ugyanezeken morfondírozom magamban, kivéve az abortusz gondolatát, föl sem merül bennem. Én inkább a terhességtől félek. Elég nehéz volt a kisfiammal a terhesség első trimesztere, csak bízni tudok benne, hogy a második valami csoda folytán zavartalan lesz.

Biztosan nehéz lesz az első időszak a két babával, de rengetegen boldogultak már. Szerintem fő a türelem. Mivel én elég hirtelen típus vagyok (bár a kisfiammal szemben birkatürelmem van), nap mint nap a türelmet gyakorlom.

Nekünk 2 év 2 hét van a fiaim között. Tervezetten. Mivel az első fiam egy kisangyal volt, meg sem fordult a fejemben, hogy bármi nehézségbe ütköznék.

Igen ám, de jött a dackorszak + a terhesség utolsó hónapjai, meg mikor már otthon volt a csecsemő, hááát nem egyszerű azt biztos. Nekem egyáltalán nincs segítségem, de akkor bizony elkelt volna.

Amúgy a terhesség során, ha normális terhességed van, akkor nem lesz baj, ha néha felemled a gyereket, a természet okosan megoldotta ezt. Némi elővigyázatosság azért nem árt. Pl, ahogy megtudtam, hogy terhes vagyok, már nem a pelenkázón pelenkáztam a nagyot. Mivel 3. -on lakunk, folyamatosan bíztattam a lépcsőzésre, inkább a kezét fogtam, mint emeltem, a rácsos ágyat pedig lecseréltük gyerekágyra. De ha ölelésre vágyott, vagy megsérült én bizony felvettem megszeretgetni. :-)

A kicsi amúgy homlok egyenest más mint a bátyja. Ő nem aludt, hasfájós s volt, meg eckcémás viszketéstől is szenvedett + ugye a fent említett dackorszak. Hát örültem hogy lyuk van a s'men. Az első év (inkább első 8 hónap volt nagyon kemény). Mikor lement a hasfájás, akkor kezdődött a fogfájás, a mai napig felkel éjszakánként soxor hulla voltam.

Aztán ami még nehézséget okozott, amikor már a kicsi 2x aludt a nagy 1x, akkor nagyon nehéz volt összeegyeztetni a napokat, mert gyakolatilag 10-15 óráig valamelyik aludt és valamilyen szinten csendet kellett teremteni.

Viszont amig nagyon kicsi volt a kicsi, a naggyal remekül tudtam foglalkozni a nappali alvások, szopizások alatt.

Aztán mikor a nagy ovis lett, hát mit ne mondjak megváltás lett, pedig csak fél napra irattam be. :-)

Mára 1,5 és 3,5 évesek. Egyre inkább kezdenek együtt játszani, és a sok - sok nehézség ellenére, amikor este elalszanak, mindig arra gondolok ahogy nézem őket, hogy nekem van a világon a legnagyobb szerencsém!! :-)

Jó babavárást!

2 év 3 hónap van a lányaim között.

Tervezett mind a két gyerek, és rohadtul féltem, hogy mi hogyan lesz. Hogy fogok boldogulni, stb. Aztán lesz*rtam, lesz ami lesz. Felesleges ezzel rontani a hangulatot, úgyis megoldódik.

Én végig emelgettem a nagyot, szülés előtt 1 nappal a kezemben volt, úgy táncoltunk egy csomót. A természet megoldotta ezt, mert a szervezeted ehhez van szokva (mármint egy bizonyos súly emeléséhez). Mondjuk ha valami gond van a terhességgel, akkor nem szabad úgysem cipelni, de ezt az idő majd eldönti.

Eddig még nincs féltékenység, (3 hetes a kicsi)én vagyok hulla az alváshiánytól. (Bár ma először átaludta az éjszakát.) Ne aggódj, és ami a fontos, sokszor mondd el a nagynak, hogy kistestvér lakik a pocakodban, majd be kell menned a kórházba, ahol megszületik a kicsi, te egy pár napig nem leszel otthon, de majd Ő mint a nagy és okos tesó tud segíteni a baba körül, stb. Nálunk ezek nagyon bejöttek, nem ordított utánam a nagy, segít mindenben, puszilgatja, ölelgeti a kicsit. :)