Nagyon nagy evő babák szülei, nem ugyanolyan rossz ez, mint a másik véglet?

A lányomnak az első pillanattól nem volt jó étvágya... Később se lett jobb és orvostól orvosig mászkáltunk mert nekem ne mondja senki azt,hogy egy 3,5 éves gyereknek egy pár virsli és fél rántott húsi elég egész napra.... mert neki elég volt.

A fiam....hát 2 évesen 5ször annyit eszik mint a nagyobb és nem is válogat.Öröm és boldogság :D

Szerintem ha egy gyerek túl sokat eszik az sokkal rosszabb mint ha (mások szerint) túl keveset enne.

Már babának nem számít, de a 3 és fél éves fiam valamiért sokkal többet enne, mint a többi gyerekem. Próbálom visszafogni, és figyelek arra mit eszik.

Ha egy gyerek túl sokat eszik akkor cukorbeteg lehet tőle, és még sok más bajhoz vezethet. Ha az átlagnál vékonyabb, de egészséges akkor csak a védőnő/ orvos/ anyós stb kárognak, de a gyereknek semmi baja nem lesz.

Az biztos hogy anyatejjel nem lehet túletetni, de amint mást is kap egy gyerek onnantól érdemes odafigyelni, mert a mai hozzáállás mellett (azért szerencsére sok kivétel van) hogy a gyereknek grammra pontos adagokat meg kell ennie, és kapkodni kell a hozzátáplálással, nagyon sok picinek egyenes kikövezett útja van a táplálkozási zavarokhoz és a túlsúlyhoz.

Hm, ez egy jó kérdés. A fiam, mint aki érezte, hogy 37. héten született, és kissé le van maradva súlyban (3100g, és 51cm volt)szinte első perctől kezdve zabált. Neki tök mindegy mi volt az, és milyen forrásból jött. Tejcsi minimális volt, a cici után rávert másfél adagnyi tápszert. Ugyanúgy zabálta a tejpépeket, az üveges kajákat, főtt ételeket. Sosem volt válogatós. A súlya is ennek megfelelően állandóan nagy volt. Emiatt macerált a védőnő (már amikor méltóztatott félévente megnézni minket), cinikusan vigyorgott a háziorvos. Szinte bűntudatom volt. De higgyétek el, jó volt nézni, ahogy evett, jóízűen, nem könyörögtem neki órákat. Ismerősök mindig irigykedtek, mert bezzeg az övék...

Biztos vagyok benne, hogy a felmerül betegségeket is azért győztük le pikk-pakk, mert jó kondiban volt. 2-szer volt campilos, egyszer kórházban is voltunk miatta. A legjókedvűbb, vidám fosós gyerek volt az osztályon, aki még ott is hízott.

Most 27 hónapos, 104-es ruhákat hord, 26-os lába van, és 18,7 kg. Szemmel láthatóan megállt a zabálás, a hízás. Ha látnátok, nem egy behízott szemű kismalac. Magas, nyúlánk, csak éppen stabil lábakon:)

A rossz része inkább az időnként felmerülő hülye beszólásoktól volt, meg a gúnyos fikázásoktól. Na, de azokat elküldtem melegebb helyre.

A lányunk születésétől tápszeres baba. A kórházban, 2 naposan 170 ml(!!!) tápszert ivott, onnantól ez volt az adagja, naponta 6x... A férjem orvos, ő is nyugtatgatott, a kollégái-barátaink is, sokszor beszéltünk erről, azon az állásponton voltak, hogy nagyjából egy éves korig nem jelent ez gondot, és többnyire onnantól úgyis esik a lelkesedés. Tényleg iszonyú sokat evett, és bármit gyakorlatilag, emellett a világ legbékésebb, legnyugodtabb babája volt, az éjjeleket már a kórházban átaludta, és nem vicc: gyakorlatilag SOHA nem sírt.

Nos, nálunk nem esett vissza az étvágy, így mi nagyon figyelünk, hogy mit egyen. Az előző hetekben egyszer leírtam, hogy mit fogyasztunk, nagyon durván lepontoztak érte, nem írom le megint. Egészségesen és nagyon kiegyensúlyozottan táplálkozó, magas és kifejezetten "slankos" a kislányunk, aki 6 hónaposan 10 kg volt, most 12,3 kg és 93 cm, 24 hónapos... Kb. 12-13 hónapos korától figyelünk, szoktatjuk, irányítjuk az alakuló étkezési szokásait, reméljük, hogy jól, bölcsit is aszerint választottunk, hogy ne a szokásos ételek legyenek lehetőleg. Tudatosnak kell lenni, és minden oké lesz szerintem.