Hülye kérdés, de mennyire foglal le két embert egy újszülött?

Hát az első egy hét az nem lesz fárasztó... :D Majd mikor jön a foga és kúszni mászni, járni kezd.. na akkor már elég fárasztó lesz majd :)

Nekem az első 6 hét egyébből sem állt, csak etetés, pelenkázás, altatás, etetés, pelenkázás, altatás, gyakorlatilag egybefolytak a napok az éjszakákkal, azt se tudtam milyen nap van... hanyadika, stb. Nekem nehéz volt emiatt (de főleg az alvás hiánya miatt) ez az időszak. A barátnőméké jó alvó volt, nekik nem volt ilyen gondjuk anno.

Tényleg, igaza van a párodnak.

Egy újszülött még csak eszik-kakál és az idő nagy részében alszik.

Én egyedül vagyok a lányommal több, mint 1 éve, de még így is sokszor van, főleg míg csak pár hónapos volt, hogy unatkoztam itthon.

Esetleg ha császárod lesz, akkor tud segíteni többet a férjed, de sima szülés után már tudsz főzni, sétálgatni is rengeteget.

nekem nem maradt itthon a férjem, elboldogultam. mondjuk a házimunkát a hátam közepére nem kívántam, de ez van.

sokszor feküdtem le a babámmal napközben is az első napokban :)

de ha jönne a tesó, most biztos megkérném, hogy maradjon itthon

Attól függ. Mármint a gyerektől. Az egyik olyan mint a kisangyal, eszik, büfizik és bealszik, ha épp ébren van, akkor a kezecskéjét nézegeti és gőgicsél. Láttam ilyet, boldog, kiegyensúlyozott baba és később egy nem problémás kisgyerek lett. Anyuka nem is értette, hogy a barátnőmmel mit panaszkodunk, hogy semmire se jut idő, szalad a lakás és a gyereket le se tudjuk tenni. Ő betette a kiságyba és amíg a babuci nézegetett vagy alukált, addig ő elmosogatott, lábkörmöt lakkozott vagy vasalt.

Na a másodiknál megtudta, mi a magyarok istene és hogy miről is panaszkodtunk.

Nekem pl. mind a kettő hisztérikus rohamot kapott a rácsoktól, soha egy percig se bírták se a kiságyat, se a járókát. A nagyobb gyerekem az igény szerinti szoptatást úgy értelmezte, hogy rácuppan a cicire és napi 24 órában ő azon tartózkodik, szájában a mellemmel létezik a továbbiakban. Ha levettem, akkor üvöltött mint a sakál. Semmit nem tudtam csinálni mellette, volt, hogy délután 4-kor jött haza a férjem, én meg bőgve fogadtam hálóingben, mosdatlanul és fésületlenül, mert vagy a gyereket láttam el, vagy a fejőgépre voltam kapcsolva (annyi tejem volt, hogy ha nem lett lefejve, akkor iszonyatos fájdalmaim voltak).

A második a születése után azért könnyebb eset volt, és az újszülöttet és az akkor 1,5 éves nagyobbat könnyebben elláttam mint először az elsőt újszülöttként, a picivel és a kicsivel hármasban simán vettük az első napok akadályait.

Úgyhogy a gyerek természetétől nagyon sok függ, továbbá hogy simán szülsz-e és problémamentes lesz az első hét, vagy úgy vakarnak össze, esetleg császáros leszel és azt hogy bírod. Nekem az első szülés után még a derekam is úgy beállt, hogy a pelenkázáskor vinnyogtam a fájdalomtól, ha előre kellett hajolnom, míg a második után nem volt ilyen gondom.

Nagyban fugg majd a babatol, es attol, hogy érzed magad szules utan. Nekem itthon volt a párom, es összeteszem érte a ket kezem, mert ahogy hazajottunk a kórházból, hasafajassal kezdett szegény, es semmi, de tényleg semmi nem használt. O napközben nem aludt egy percet sem szinte, ejjel is nehezen (a hasfajas is radobott, de azota sem egy nagy alvasigenyu gyerek), csak akkor tudtam enni, vagy fürödni, ha a párom átvette tőlem kicsit. Nem azt mondom, hogy ez általános, de ilyen is van :)

De egyébként ha egy olyan babád lesz, aki eszik-alszik, es biztonságérzetet ad, hogy ott van veled valaki, akkor miert ne? Néha csak ez is sokat segít, hogy magabiztosabb legyél :)