Van aki úgy gondolta, hogy nem akar majd szoptatni és nem is szoptatott? Mivel magyaráztátok?

A helyedben azért megpróbálnám, mert sok esetben a második gyereknél egész más, mint az elsövel - és lehet, hogy könnyen lesz sok tejed.

De ha nem megy - pár nap múlva sem indul be rendesen, akkor mindenkinek közlöd, hogy hormongondok miatt nincs tejed.

Az elso babamat 1,5 honapig szoptattam,nem volt pozitiv elmeny.

A masodik babammal nem fogok itthon maradni,amint tudok megyek vissza dolgozni,igy egyaltalan nem tervezek szoptatni.

Kulfoldon elunk,itt eleve megkerdezik a korhazban,hogy akar-e szoptatni az anyuka.A nok tobbsege nem szoptat,mivel nincs gyes/gyed,a szulesi szabi utan legtobben mennek vissza dolgozni.

Nem erzem ugy,hogy barmilyen "kifogast" kellene keresnem,vagy hogy magyarazattal tartoznek akarkinek,ez senki masra nem tartozik.

Tökéletesen megértelek! Nekem ugyan hamar beindult a tej, de a kislányom elég "béna" volt, nekem meg még bénább mellbimbóm. Erre rátett még, hogy a nővérek meg a csecsemősök annyit kínoztak minket sajnos nem csak verbálisan, hogy a picim másfél hónapos koráig egyenesen elbőgte magát a mellem látványától. Addig fejtem... Aztán a férjem vett bimbókiemelőt meg bimbvédőt és úgy szép lassan sikerült. Egészen három hónapos koráig, amikor elköltöztünk keletre: teljesen más ételek, környezet, stb. Gondolom megváltozott az íze a tejemnek mert két hét múlva egyáltalán nem fogadta el se a mellem se a lefejt tejet. Egy akkora kő esett le a szívemről mikor abbahagytam a szoptatást, hogy arra nincs is szó! Kövezzetek meg, de annyira megutáltatták az erőszakos nővérek velem a szoptatásnak még csak a gondolatát is, hogy a következőnél nem is akarok szoptatni! Eldöntöttem, hogy a kórházban megpróbáljuk azt a pár napot, ha sikerül, jaszkari, ha nem akkor ez van. És nem érdekel majd senki hápogása (főleg anyósé nem aki a kislányom sztrájkjakor közölte velem, hogy ő nem engedi, hogy leválasszam a babát...), az én testem, az én gyerekem, én és a férjem döntünk a dologról, másnak semmi köze hozzá.

Nem vagyunk rossz anyák azért mert nem akarunk szoptatni, ettől még ugyanúgy tűzbe mennénk értük! Fel a fejjel és ne kínozd magad!

Teljesen megértelek, ne aggódj, ne görcsölj rá, próbáld meg, ha megy akkor jó, ha nem, akkor sincs semmi gond.

Nekem is szívből elegem van már a szoptatásból, 3,5 hónapos a babám, 2 hónapig gyönyörűen szopizott és hízott, aztán valami "elromlott", torkaszakadtából üvölt ha mellre próbálom tenni, kínszenvedés mire néha 1,5 óra alatt sikerül. Szívem szerint már hagynám a fenébe az egészet, de a cumit még ennyire se fogadja el, se a lefejt anyatejet, se a tápszert. Volt kint nálunk szoptatási tanácsadó, ő se tudott semmi okosat mondani. Úgyhogy marad a kínlódás és az idegbaj minden szoptatáskor.

Nem tudom, hogy ha vállalok második babát, bevállalom-e ezt az idegbajt újra, vagy tápszerrel indítok...

Szép dolog szoptatni, de szerintem egy babának egy kiegyensúlyozott, boldog anyára van szüksége, nem pedig egy rettegő idegbajosra.