Sokat síró baba. Szerintetek hol a határ?

Egy ilyen pici baba NEM HISZTIZIK! Első és legfontosabb ezt tudnod. Aztán nem ártana picit a lelki fejlődésről tanulnod, hogy később se hibásan értelmezd a jeleit:

"Az első fél év:

A korábbi elgondolások szerint a csecsemő az első két hónapban nem képes a külső-belső ingerek megkülönböztetésére, nincs tudatában, hogy szükségletei az anya gondoskodása vagy pedig saját maga által elégülnek-e ki. A megfigyelések során azonban kiderült, hogy a csecsemő születése pillanatától igen aktív lény. Az anya hangjára, illatára reagál, odafordul, várja, hogy közeledjen, felvegye, megetesse.

A szimbiózis szakaszában a csecsemő az anyával összeolvadva egy rendszer részének tekinti magát, melynek tagjai: önmaga és a szükségleteit kielégítő anya. A csecsemő úgy érzi, a világot ő irányítja, az vele együtt mozog, őrá hangolódik, így a baba boldog egységállapotban érzi magát. Ebben a fázisban a kielégítő kapcsolaton túl a csecsemő megtapasztalja az éhség és egyéb szükségletek, kellemetlen testi érzetek kapcsán a negatív élményeket is. Ezek segítenek kialakítani elképzeléseit önmagáról és az anyáról. Érzéseinek két pólusa van: rossz és jó, öröm és kín.

Talán mondanom sem kell, hogy igyekezzünk minél gyakrabban testi kontaktust felvenni a csecsemővel, hiszen számára ez jelenti a megnyugvást, a biztonságot. Ne féljünk attól, hogy a csecsemőt ezáltal elkényeztetjük! Számukra – akárcsak az anya számára – az ölelés, az anya testével történő érintkezés alapvető fontosságú, a biztonság és a nyugalom záloga. Tudom, fárasztó csecsemővel a karunkban sétálgatni, tenni-venni, de az még inkább kimerítő, ha egy síró, nyűgös és türelmetlen csecsemő mellett, zaklatott állapotban kell a napi teendőinket ellátni."

Forrás:

[link]

azért nem kell minden nyekkenésre mellre tenni.

kérdező, neked ajánlom a hordozókendőt. a baba is "ölben" van, kielégíted az igényét, de neked van 2 szabad kezed.

Minket rengeteget piszkaltak azert, hogy sokat hordoztuk kendoben es emellett sokat is volt kezben a lanyunk. Azt mondtak, hogy felkapatjuk, majd folyton hurcolni kell. Hat, most 9 honapos korara o ugy dontott, hogy nem akar mar kezben lenni, max akkor viseli el, ha muszaj. Maszni akar mar, oda akar menni, ahova o szeretne, nem oda, ahova mi vinnenk.

Szerintem, ha egy gyerek tudja, hogy barmikor kezbe keredzkedhet, akkor egy ido utan mar annyira nem akarja, hiszen barmikor keri, megkapja. Aki bizonytalan abban, hogy mindig megkapja-e ezt a torodest, azt biztos nehezebb "leszoktatni" a kezben/olben levesrol.

Es a hordozokendo nagyon jo szolgalatot tesz azoknal a babaknal, akik nagyon igenylik a testkozelseget. Szerintem nem szabad megfosztani oket ettol. Ilyenkor a testkozelseg egy alap igeny, aztan kesobb mar o fog ellokni magatol, hogy mehessen a dolgara. :)