Kis korkülönbség vagy nagy a két gyerek között?

Mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai.

Ha kicsi a korkülönbség:

- nagyobb eséllyel lesznek el, fognak együtt játszani

- viszont nehezebb figyelni rájuk, ha mondjuk boltba, vagy játszótérre akarasz menni, illetve nagyon fárasztó is lehet, mikor az egyik már jár, és a hiszti korszak is kezdődik, miközben a másik pár hónapos, és kellene a sok energia külön-külön mindkettőhöz

Ha nagy a korkülönbség:

- kisebb az esély, hogy ellesznek együtt, bár ez nem törvényszerű

- viszont a nagyobb kevésbé "sérül" , mert már kinőtt a hisztikorszakból, ha nem tudsz egyszerre kétfele figyelni, mikor a kisebbik még nagyon pici

Én attól tenném ezt függővé, hogy mennyi segítséged van. Ha a férjed/szüleid/férjed szülei sokat tudnak segíteni, sokat vagy velük, akkor szerintem be lehet vállalni a kis korkülönbséget úgy, hogy az még a gyerekeknek is jó legyen, de egy 2-3 éves nehezen viseli, ha pont akkor nem hisztizhet, amikor éppen az a korszak jönne el az ő idejében, és nem kap elég figyelmet.

Nekem nagy korkülönbség van a 2 gyerekem közt. 11 év. Hogy miért?

Mert egyszerűen így alakult. Elváltam, idő kellett mire megismerkedtem az igazán igazival. A 2 gyerek közt elvesztettem egy kisbabámat születése után, idő kellett mire azt feldolgoztam stb. stb.

Nem részletezem.

Úgyhogy én csak erről tudok beszélni. A nagylányom öröme határtalan volt amikor megtudta jön a kistesó, bújta a könyveket mit hogyan kell majd a babával csinálni. Minden uh vizsgálaton ott akart lenni, elsírta magát örömében amikor hallotta a szívhangját a picinek.

Nagyon élvezte amikor bevásároltunk a babaholmikból, mindenben segített.

Óriási volt az öröme amikor megszületett a kisöcsije. Sírt amikor hazahoztuk a kórházból, mondván hogy ezt ő el sem hiszi hogy végre nincs egyedül. Az első éjjeleket végigvirrasztotta velem, ha kistesó felsírt azonnal futott át hogy minden rendben van-e vele. Gyakran a mellkasán altatta.

Hatalmas a szerelem a 2 gyerkőc közt. Imádják egymást, a kisfiam az első mosolyát is hozzá intézte.

Szóval nálunk jó a nagy korkülönbség ( na nem mintha máshogy lehetne), persze ritka az ha valahol ennyire nagy, de ez van.

Az én két fiam közt nincs egy év különbség. Nálatok,mint az előző hsz.írta kb.2 év különbség lesz, tehát én azt már nem mondanám kis korkülönbségnek,hanem normálisnak - igen a kb.10 év különbség nagy - már külön generáció.Ettől függetlenül még lehet h. jól eljátszanak egymással és jó testvérek.

Ez a kis korkülönbség ami nálunk van piszok nehéz egy ideig. Már most eljátszanak egymással 9 és 21 hónaposak, kicsit olyan mintha már ikrek lennének.

Szerintem nehézség támad akkor is ha különböző neműek a gyerkőcök.Az én báttyám 2,5 évvel idősebb, de nem voltunk jó testvérek.

25 éves nő vagyok. Van egy 5 évvel idősebb bátyám, és egy 10 évvel fiatalabb öcsém. Nagyszerű a kapcsolatunk! A legjobb testvérek vagyunk, mindig mindenben számíthatunk egymásra!

Ez nem korkülömbség vagy nem kérdése! Csak és kizárólag a nevelés hatarozza meg.

Barátnőmék közt 1, 5 év van. Utálják egymást!

Szóval nem ez dönt, hogy jó testvérek lesznek e, hanem ti, hogy hogy nevelitek őket!

5-ös vagyok!

A 8-asnak abszolút igaza van. Van a közvetlen környezetemben olyan példa is, hogy egy testvérpár közt 2 és fél év korkülönbség van, a nagyobbik üti-veri a kicsit ( betudják annak hogy féltékeny a kicsire...), és van olyan ismerősöm ahol 4 év korkülönbség van, na ott szívből utálják egymást a lányok. Az anyuka többször panaszkodik nekem hogy 1 kanál vízben meg tudnák egymást fojtani, az idősebbik már az elejétől azt mondogatta hogy vigyék vissza a kistesóját ahonnan hozták, amikor a kicsi békésen feküdt a kiságyában a nagyobbik felmászott a kiságyra és jól megcsapkodta. Ma már 13 és 9 évesek, de gyűlölik egymást. Az idősebbikben már az elejétől izzott a gyűlölet, a kicsi meg így nőtt fel, ezt látta, ezt érezte, akkor már eleve ő is úgy áll hozzá.

De ez egyértelműen a szülő felelőssége.

Akár kicsi a korkülönbség akár nagy, mindkét esetben lehetnek nagyon jó testvérek de nagyon rosszak is.

Amúgy van olyan ismerősöm is akinek 7 hónapos volt az elsőszülöttje amikor újra terhes lett. Na az az anyuka nagyon le van harcolva szegény. A kicsi mellé odaszül egy picit. Jó később amikor nagyobbak lesznek akkor már nagyon jól ellesznek egymással, de az eleje nagyon nehéz. Ahogy látom és hallom is tőle. Anyuka nagyon ki van merülve.

Az unokatesóméknál meg 2 év korkülönbség van, a nagyobbik féltékeny a kicsire itt is, van amikor nagyon tudja szeretni de egy hirtelen élesváltással rögtön fejbe vágja a picit, nekimegy stb. Néha kezelhetetlen. Az unokatesóm alig várja már hogy oviba menjen, sokszor lepasszolja őket nagyszülőknek mert ki van merülve.

Nálam mondjuk szerencsére mindez nem opció, mert a 13 évesemtől nem kell féltenem a kicsit :-D még szerencse!

Mi kb 2.5 év korkülönbséget terveztünk volna, de ebben sem voltunk biztosak mert nem tudtuk még hogy akarunk e tesót.

Aztán a kisfiam 11 hós volt amikor a tesó becsúszott, így 18-19 hónap lesz a két gyerkőc között. Picit félek, de nem olyan nehéz a kisfiammal, ráadásul segítségem is van mert anyuékkal egy faluban élünk. Sok jót olvastam a kis korkülönbségről így egyáltalán nem bánom hogy így alakult.

Öcsém és én közöttem 2.5 év van, jó volt a kapcsolatunk mindig is, mindig együtt játszottunk, a kamaszkor környékén szakadtunk kicsit ketté de az is csak azért volt mert ő is haverozott, én barátnőztem-buliztam... A mai napig jó a kapcsolatunk.