Tényleg baj, hogy nem megyek be az oltásra?
Rettegek a tűktől, az pedig pláne pszichésen túlzottan terhelő nekem, hogy a babát szúrják.
A két hónapos oltást itthon adta be a doki, a férjem fogta le a gyereket, én addig arrébb sétáltam és elfordultam. Iszonyú volt az a sikító üvöltés is.
Most 3 hónapos, rendelőben kapja meg az oltást. A férjemmel megbeszéltük, hogy az oltás konkrét idejére (kb 10-20 mp) én inkább kimegyek és utána megyek vissza.
Családból ezt meghallotta valaki és minden voltam, csak királylány nem.
válasza: válasza:Ha ennyire félsz a tűtől, akkor jobb ha nem vagy ott. Szerintem érzi rajtad a baba, hogy ideges vagy, és azért viseli ő is rosszul. Az én kisfiam nem sírt az oltásoknál.
A férjeddel megbeszéltétek, ennyi elég. Az mindegy, hogy a többiek mit mondanak, ne foglalkozz vele.
válasza:Már a szülés előtt beszéltünk erről. Kötetlen a munkaideje, így főleg, ha időben fixáljuk az időpontot, akkor könnyen és szívesen jön.
A szülés előtt jeleztem, hogy nekem ez a tűmizéria gond - amit tudott is, mert vérvételek után is úgy kell visszahozni a vérnyomásomat a pincéből.
Neki nem jelent gondot, könnyen megoldja.
Nem végig várnék kint, csak az oltás beadás idejére, egyszerűen képtelen vagyok nézni. Amint eltűntették a tűt, bemegyek, tehát szűk fél percről van szó.
válasza:Pár évvel a gyerek előtt volt egy vesegyulladásom, ami után két hónapig protokollból vissza kellett járnom vérvételekre. Az elsőnél leájultam a székről, utána vizsgálóban, ágyon, elfordított fejjel vettek vért, aztán hagytak pár percig összeszedni magam.
A férjem akkor is minden alkalommal elkísért, mert az első ájulásnak ő is szemtanúja volt.
Semmi más nem zavar az orvosoknál, műtétem is volt, ott nem érdekelt, hogy altatás közben mit csinálnak velem. De ha tűt látok...
Egyébként ő amúgy is olyan típus, aki nagyon sokat foglalkozik a babával. Nem segítségképp, hanem saját indíttatásból. Úgy látom, hogy a baba teljesen egyformán kötődik mindkettőnkhöz. Nálam és nála is megnyugszik, ha gondja van.
Amúgy sírni már csak fájdalom esetén szokott, de amint megszűnik a fájdalom forrása, nagyon könnyű visszabillenteni a vigyorgós, jókedvű kedélyállapotba.
A múltkori oltás után talán fél perc sírás volt, amint beszéltünk hozzá, azonnal hatalmas vigyorra váltott.
válasza:szerintem több oldalról meg lehet közelíteni, így baj is meg nem is.
egyrészt ő a gyereked, neked mellette kell állnod, és igen, áldozatokat hozni érte, sőt le kell küzdeni a fóbiánkat értük!
de nyilván jobb ha megkíméled egy örjöngő rohamtól, 3-4 évesen már ebből komolyabb gátlást is kialakíthatsz benne. és mondjuk az iskolában, mikor az egész osztály előtt szúrják meg, nem mindegy, hogy a te ráragasztott pánikod önti majd el vagy nyugisan pislog egyet míg megkapja.
egyébként csak, hogy megnyugtassalak, mi mikor kórházban voltunk a gyerekkel, elég vacakul néztem ki, teljesen sokkos állapotban voltam. jött a branul bekötés és kiküldtek, nem lehettem bent, nehogy elájuljak.
mondjuk visszagondolva vicces, hogy a gerinc csapolásnál meg azt akarták, hogy egyedül fogjam le a gyereket, na mindegy.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!