Baba és perzsa macska szerintetek?

Van egy 21 hónapos kislányunk, és két perzsa cicánk. Az egyik kijárós, a hiedelmekkel ellentétben rettentően intelligens macska, a másik pedig egy nyomott orrú, valóban igen buta cica, ő nem sokat jár ki.

A cicák pici kora óta elkerülik a gyermeket, már a hangja miatt is, nem sok kontaktusban voltak eddig. Néha közelednem egymáshoz az okosabbik cicával, a cica megszaglássza, a picúr megfogdossa, majd mindenki megy a dolgára.

Két-háromnaponta takarítom a padlót, odafigyelek a rendszeres féregtelenítésre, és bolhairtásra, de ennyi.

A cicák etetőtálját csak az étkezések idejére teszem le, mert a már jövő menő manó párszor megnézte, mit esznek a cicák.

Arra kell még esetleg figyelni, ha bújós cica, akkor nehogy ráfeküdjön a picire. Nálunk ez fel sem merült, a gyerekágyban is csak 2x kaptam rajta az egyik cicát, amikor nem volt benne a baba.

Bár mondom, a mi cicáink elég antizsociálisak :), így nem kellett tartanunk a sok találkozástól, más cicáknál kicsit több odafigyeléssel, de szerintem megoldható az együtt élés a babával.

felmerült benned hogy megválsz a macskádtól, csak mert gyereked születik? szegény cica :(

2 macskám van a 3 hónapos babám mellett egy félperzsa és egy fajtatiszta perzsa. parketta van a gyerekszoba kivételével mindenütt így elég felsöpörni és felmosni, a gyerekszobába meg nem mehetnek be, és ennyi. sosem értettem miért nem tudják (akarják) emberek megoldani gyerek mellett a macskát, annak a babának a legnagyobb élmény lesz ha elkezd cseperedni egy kisállat, nem beszélve arról, hogy kutatások alapján kevesebb az esély allergiára állatok mellett és sokkal toleránsabbak, felelősségteljesebbek azok a gyerekek akik állatok között nőnek fel. kérlek ne válj meg a cicádtól (elvileg) ő érte is egy életre felelősséget vállaltál.