Mikor szerettetek belé a babátokba? Esetleg hetekkel később?

2 éves a lányom, de soha nem voltam "szerelmes" belé.

Nincs rózsaszín köd, cukormáz, meghalnék érted érzés.

Normális keretek közt szeretem és kész.

Erre amúgy több hónapot várnom kellett, míg végre anyává értem.

Nekem az segített, mikor már nem csak egy magatehetetlen "húscsomó" volt, hanem kaptam visszajelzést is tőle.

először amikor a pocakomban volt nem győztem kivárni, hogy mikor láthatom, ölelhetem már, olyan hosszú volt a 9 hónap, még az is fájt, hogy nem vagyok átlátszó.

amikor megszületett ahogy visszanéztem magam, nem bírtam levenni róla a szemem, kb 2 hétig mindenkivel úgy beszéltem, hogy a babára néztem akkor is közben..

később pár hónappal olyanok melegítették a szívem, mint amikor szopizás közben megáll rám mosolyogni, vagy amikor meztelen viszem ki a fürdőbe és sikongat és kalimpál örömében, vagy ahogy túlontúl bebuzdul egy-egy játékon,.., természetesen ahogy mindenki másnak is hasonló élményei vannak, nem is sorolom.

a szívszorítóakat meg kihagyom.

Pfujj...de rossz volt a 2. hozzászólót olvasni!

Valamikor a 2. hónapban /tehát olyan 6-7 hetes korában/ tört rám az érzés, hogy szinte fáj, annyira szeretem. Most 19 hónapos a fiam, és napról-napra egyre jobban rajongok érte. Szinte szerelmes vagyok belé. Az első mosolyát és az első gurgulázós kacaját sosem fogom elfelejteni!

nálam kicsit lassabban, fokozatosan alakult ki az a mindent elsöprő földöntúli szeretet :)

persze, imádtam már mikor megszületett, de valahogy hónapról hónapra jobban szerettem.

aztán egyszer nagy baj volt, kórházba került, akkor valahogy olyan kapocs alakult ki köztünk... akkor nőttem valahogy fel hozzá vagy nem is tudom :)

és az a hatalmas szerelem azóta se múlt, pedig már 2 éve volt ez a kórházas történet. mondjuk azóta talán át is billentem a nemnormális kategóriába :D

Amennyire szeretem,annyira idegesít is egyébként :D

NÉha kitekerném a nyakát szegénynek.2éves

De soha nem adnám senkinek,imádom,szeretem.Kérdés nélkül őt választanám bárkivel szemben,párommal szemben is ha bármi történne.(Nyilván különmenetelre gondolok azért,nem életmentő műtétre.)

Hát nem lett elején rózsaszín köd az biztos.Kórházban teljesen idegen érzés volt,hogy ő lett.Utána 3 hétig csak ordított itthon.Aztán már nem,akkor jó volt,hogy van,de unalmas volt.Szerintem akkortól szeretem igazán,mikor már értelmesebb lett,csinált is valamit,úgy 6hós korától.Elötte csak volt,szerettem,gondoztam.