Az első napok mindig ilyen nehezek? Mit tegyek? Azt érzem nagy baj van velem.

Gratulálok. Persze hogy jobblesz! ))

Kitartás.

Természetes dolog hogy egy ilyen pici baba még nem nézelődik, nem csinál semmit, csak alszik és eszik. Amikor fenn van akkor csak az evés miatt, az első pár hét ilyen. Kis időre van szüksége mind kettőtöknek hogy hozzászokjatok az új helyzethez, a picinek a külvilágot kell megszoknia, neked pedig az új életformát. Ne aggódj, majd összeszoktok, kiismered majd minden rezdülését, előbb-utóbb már messziről tudni fogod mi a baja, miért sír, mit szeretne, kit kell tenned hogy megnyugtasd.

Viszont ha a rossz érzések nem múlnak, hatalmukba kerítenek akkor ne szégyellj segítséget kérni, nagyon sokan szenvednek szülés utáni depresszióban, de van segítség!

Kitartást Neked!:)

Az első pár nap a kórházban átverés, mindenki babája más odabent, mert még a szülés miatti sokkot heverik ki. El vannak pilledve, fáradtak. Körülbelül mire hazaviszed kezdődik a az amit leírtál, ráadásul 3 napig kórházban volt, aztán viszed egy új helyre. A kórházban nyugodtabb is voltál, hisz volt segítség és ő is érezte, hogy aki hozzányúl azonnal tudja mit csináljon. Az ápoló egy pillanat alatt megnyugtatta, azonnal tudta mi baja, nyilván tapasztaltabb, mint mi kezdő anyák. Nekem ez a minden éjszakai sírás, meg kétség akkor múlt el, amikor végre lett egy kis rutin. 5 hét környékén. Meg azt is el kell fogadnod, hogy a babád így beszél hozzád. Nem feltétlenül a kínok kínját éli meg azért mert sír, lehet, hogy csak azt akarja kifejezni, hogy hajszál tekeredett a lábujjára, vagy felgyűrődött a zokni... Én az elején végigmentem a sorrenden így:

lehet-e éhes

fázik/melege van

fáj valamije (azt olvastam, hogy a baba remekül kifejezi a fájdalmat, tehát amikor fáj, azt tudod, hogy fájdalom miatt sír, nekünk hasfájós és nagyon látszik ha az áll a sírás hátterében)

mikor aludt utoljára, álmos-e

ha egyik sem, akkor levetkőztettem, hogy nem a ruha zavarja, vagy valami valahol nyomja

végigsimogattam mindenét, hogy esetleg észrevegyem, ha valahol jelez, jobban sír, vagy abbahagyja.

Ha semmi nem jött be, akkor egyszerűen csak addig szorítottam magamhoz, meg sétáltam vele, amíg meg nem nyugodott, kendőben magamra kötöttem, ezt azonnal elfogadta és imádta, az elején éjjel-nappal abban volt.

Rengeteget énekeltem, mert ez segített nála.

+ ami nagyon nagyon fontos, hogy próbálj ne kétségbe esni. A te félelmedet, idegességedet ő is érzi és ha a biztonságot jelentő személy is szorong, akkor neki nagyon félelmetes ez az új hely.