Mi okozhatja ezt a különbséget?

Mi egy olaszos temperamentumú pár voltunk, rengetegszer ordítva vitáztunk a terhesség alatt is, sose volt nyugodt életünk, ráadásul szülés után elhagyott a férjem, még idegesebb, stresszesebb lett az életem, mint azelőtt, se párom, se pénzem, se munkám.

Mégis a gyerek egy nagyon nyitott, barátkozó és kiegyensúlyozott személyiség, sose volt vele semmi gond. Most a dackorszak már kemény dió, de ez normális.

nem, hanem akik nyugodtabb kollegáid, ők adott helyzeteket is nyugodtabban tudnak kezelni,míg a stresszeseknek csak még több stressz ugyanaz a dolog.

(amúgy én meg terhesen a poklok poklát jártam- szakítás-kibékülés- eon büntetni akart ártatlanul, más kapcsán pánikroham..és a baba egy angyal. nem sír, csak ha éhes, óramű pontosságú saját rendszere van, jó alvó, ha bármi hiba csúszik a gépezetbe én vagyok az oka)

2: "nem, hanem akik nyugodtabb kollegáid, ők adott helyzeteket is nyugodtabban tudnak kezelni,míg a stresszeseknek csak még több stressz ugyanaz a dolog. "

Egyetértek.

Nekem a második terhesség alatt romlott meg a házasságom, állt a bál, nem is kicsit, teljesen ki voltam készülve. Messze nem hasonlított az első boldog babavárásához. A két gyerek pedig pont ellentétes temperamentumú,a kisebbik sokkal nyugodtabb még nagyként is.

Én ismertem áldott jó babát, akinek a stresszes anyukája egyfolytában panaszkodott és elégedetlen volt, míg más azt a babát egy álomnak érzékelte volna. Tehát valóban a szülő a kulcs, de szerintem leginkább abban, hogy miként éli meg a helyzetet, és nem aszerint, hogy a baba milyen...

Igen, persze hat a babára is a szülő (nekik még igen jók a radarjaik), viszont alapvetően a mi mentalitásunk határozza azt meg, hogy a baba viselkedését, a gyereknevelést hogyan éljük meg.

Nem értek egyet ezzel annyira. Terhességem végig stresszes volt,mert nem álltunk sehogy anyagilag ( nem terveztük a picit ). Rengeteget vitáztunk/vitázunk azóta is és mi is ordibálva. Páromnak nagyon stresszes a munkája és hát egy fizetésből élünk. A kicsi az első 3 hétben ordított állandóan,aztán utána semmi gond nem lett vele. Most 2 éves , én megőrülök tőle,mert semmi segítségem nincsen, akaratos a leányzó,hisztizik mindenért,de amúgy nulla gond van vele. Nem nagyon sír amúgy,nem érzékeny,nem bújik az alfelembe,nem szaladgál el,ha veszekedünk,ordibál ő is vissza nekünk a maga nyelvén. Értelmes és jól fejlett kislány mind testileg,mind agyban. Sokan irigyelnék szerintem , mert saját ágyban alszik el magától , nem kell ringatni , nem kell cipelni sem annyira. Az evéssel gyűlt meg a bajunk kicsit , mert hamar letette a tápszert/anyatejet ( üvegből kapta ) . Ez a kisebb gond, úgy kb 3 hónapig alig evett , olyan szinten válogatott. De mondjuk nem zavart ez sem,ha nem kérte az ételt,nem evett.

Ismerősék lánya meg láthatóan butább sokkal,mint a mi lányunk volt annyi idősen. A mozgása is érdekes meg neveletlen is. (Értsd: elszaladgál,tojik a szüleire ) Ők nem egy vitatkozós pár,a gyerek mégis össze-vissza szaladgál,nem alussza át az éjjelt.