Első gyerek. Az előzetes várakozásaitokhoz képest milyen lett a gyerekvállalás/-nevelés?

Nekem nagyon pozitív. Fel voltam készülve, hogy gyerekkel semmit nem lehet csinálni, hogy az egész életem megváltozik, semmi nem lesz olyan, mint az előtt, hogy meghízok, nem lesz jó a szex, nem fogok az apjával foglalkozni, a gyerek mindent elvisz az időmből, hogy nem alszunk stb.

Ehhez képest én nem tudom, hogyan, de egy álom babát kaptam. A védőnő is mindig megmosolyogja, hogy ritka az ilyen jó alvó, nyugodt, higgadt, jó evő keveset síró baba.

Tudok mellette újszülött kora óta dolgozni itthon, bárhova el tudok vele indulni, hétvégékre, hetekre el tudunk utazni ketten is, az apjával is 3 hetes kora óta, sokkal több szabadidőm van és több időm magamra, mint a napi 10 óra munka mellett és én teljesen megbékéltem, mert végre van egy kerek családom és persze vannak nehezebb napok, de az egy nap, egy időszak és én azt érzem, hogy a babám fantasztikus, én meg százszor nyugodtabb ember lettem. Na, az apjának meg egy szava sem lehet, onnantól, hogy egyetlen egyszer nem kelt éjszaka még, odáig hogy mostmár van főzve majdnem minden nap, a többi jóság mellé, ami a gyerek előtt is volt neki :D

A munkahelyi pörgés hiányzik csak, de most sokat utazok helyette és onnan dolgozok, ahol éppen vagyunk. 9 hónapos lesz egyébként és 10kg-al kevesebb vagyok, mint szülés előtt.

Én tudtam, hogy kemény lesz, de nem gondoltam, hogy ennyire. Én is készültem a nem alvásra, sírásra, nyűgösségre stb. Amikor megszületett benyitottunk egy nagyon durva hasfájással, 3 hós koráig tartott. Utána pedig nekem sokat sírt úgy, hogy gyakran már szinte nem tudtam kitalálni, hogy mi lehet az oka (de az egész család sem). Nem gondoltam magamról, hogy ennyire nem bírom a folyamatos nem alvást. Most múlt egy éves és már sokkal sokkal sokkal könnyebb. Én kudarcnak éltem meg az első 10 hónapot. Nem értettem, hogy ennyire nem vagyok anyának való? Aztán elkezdtünk babaklubbokba járni, elmondtam ott a tapasztalatokat és akiknek szintén nehéz babaájuk teljesen hasonlóan éreztek, szóval most már feldolgoztam a dolgot.

Míg a pocakban volt, titkon reménykedtem benne, hogy álombabám lesz és micsoda harmónia és megértés lesz köztünk :):)

pont tegnap meséltem a férjemnek, hogy a terhességem alatt mennyire féltem attól, hogy szülés után minden hogy fog hiányozni az előző életemből. Most pedig azt mondom, hogy akkor volt csak igazán hiány az életemben, mikor még nem volt velünk a kisfiunk. Amit fel kellett adnom érte teljesen elenyésző ahhoz képest amit kaptam tőle. Sokkal jobb így az életünk, hogy 3an vagyunk. :)

Előtte azt hittem a barátainkkal majd szép lassan megszakad a kapcsolat, de annyit jöttek látogatni, hogy még többet is találkozunk. azt is gondoltam, hogy nehéz lesz a baba mellett, kínlódni fogok, mindent rosszul fogok csinálni, de az anyai ösztönök úgy előjöttek, mintha a nagykönyvből tanultam volna mindent, pedig a terhesség alatt olvastam könyveket a nevelésről és gondozásról, és arra gondoltam, hogy mennyire távol állnak tőlem ezek a dolgok (fürdetés, szoptatás, altatás...) de mikor megszültem, az elején még kicit ügyetlenkedtem, de utána minden jött magától, sokkal könnyebb volt mint amire számítottam.

Egyedül azzal nem számoltam, hogy lesz 3 hónapom, amikor nem fogok 4 és fél óránál többet egyhúzóra aludni :)

Van az a szó, hogy KATASZTRÓFA... Na én ezt éreztem, miután megszületett a kisfiúnk... :)

Tudod, amit az utcán láttam, hogy anyukák szépen felöltözve mosolyogva tologatják az utcán a babakocsit, a képek a babaújságokban a szoptatásról, milyen aranyosak és milyen jó is lehet... A babaillat a gyerekszobában, szép rózsaszín vagy kék ruhácskák, de jó is lesz majd azokat az apró ruhácskákat mosogatni és vasalgatni. Na én ezt gondoltam.

Aztán tudod mi jött? :)

Először is hetekig pizsomában voltam, örültem ha megvolt a gyors hajmosás, ha mentünk valahova gyerekestül egy csomó stresszel járt, mire felöltöztem már le is bukott a gyerek stb... A szoptatás nekem maga volt a rémálom, ezzel együtt járt a lelkiismeret furdalás... 2 cumisüveg állandó mosogatása a tápszer miatt.

2 óránként etetés, éjjel-nappal, sokszor már azt sem tudtam hogy délután van vagy hajnal... A babaillatról nem hazudtak, de sokszor keveredik a kakiszaggal... :D A ruhácskákról csak annyit, hogy több liter folt tisztítót elhasználtam már az elmúlt másfél év alatt, állandóan megy a mosógép, az összes szárogatásra alkalmas hely szinte mindig tele van gyerekruhákkal és a vasalás gondolatától is rosszul vagyok már. :)

Imádom-szeretem a kisfiamat, nagyon vágytunk rá, ő a mindenünk na meg a most 6 hetes kistesója, de az első időszak nagyon nehéz volt. Nem bántam volna ha valaki ezt előre elmeséli, akkor nem estem volna ennyire pofára.

Most hogy már megvagyok edződve, a kistesó gondozása egyáltalán nem okoz gondot, simán bírom a 2 gyereket, igaz a tesó ezerszer jobb baba mint a kisfiam volt.

a ruhasmosáshoz egy tipp: Mi vettünk egy használt miele kondenz szárítógépet kb 70ért, így megspóroltam rengeteg teregetést-vasalást-fertőtlenítést-párásodást... ha nem lenne, utálnám. Ja és kellemesen belehet vele fűteni a fürdetések előtt :)

a terhességem alatt azt hittem belehalok majd a sok munkába, de szülés után rájöttem, h felesleges mindent tökéletesen csinálni. Nem kell minden nap fürdetni a babát, elég a cicamosás is, és nem kell minden pici bukás után ruhát cserélni... Ettől még nem lettem igénytelenebb, csak eltartott egy darabig mire a baba mellett magammal és a háztartássl is tudtam foglalkozni..