A baba hány hetes-hónapos koráig érzed úgy, hogy csak ANYA vagy?

É

Sok szabadidő megy rá természetesen, de nem szabad, hogy mind rámenjen. Az én fiam 8 hetes kora óta átalussza az éjszakákat, soha nem hordoztam, nem szoktattam arra, hogy ringatni kelljen az alváshoz (hozzáteszem ő nem is igényelte), csináltam mellette mindig a dolgom. Most 2,5 éves önálló, barátkozó, kedves gyerek (természetesen a dackorszak minden velejárójával). Soha nem voltam "csak anya", megmaradtam feleségnek és embernek is. Szerintem ez fontos, a "csak anyaságba" előbb utóbb belefásul az ember.

Én sem szeretnék csak anya lenni, de most az időm 99% erre megy el. Az 1% eszek gyorsan és iszok, hogy bírjam és elmegyek az illemhelyre. A férjem sokat dolgozik, segítségem ritkán van, így hiába tervezem el, hogy majd ekkor meg akkor szakítok időt egy szolira, vagy csak úgy elmegyek vásárolni, mindig bedől. Nagyon nehéz! És az a típus vagyok, aki nem szereti, ha sír a babája és nem is hagytam/hagyom soha, így ha kell ringatom egész nap(bár már nem igényli annyit) és éjszaka sem kel már enni, de felébred hajnalban és jön hozzám, mert jön a foga és ha hagynám az ágyában, óránként riasztana, Így legalább alszunk. :) Majd elmúlik ez az időszak is és akkor meg ez fog hiányozni. Kitartást!

Hat hónapos lesz a fiam, de én még abszolút azt érzem, hogy egyelőre "csak" anya vagyok. Három hónapos koráig iszonyú hasfájós volt, szó sem lehetett róla, hogy hagyjam sírni, mert nem volt szívem, és nem is lehetett, hisz sokszor már fuldoklott az ordítástól szegény. Azóta jönnek a fogak, éjszaka alig alszunk, bár átaludt éjszakája előtte sem volt, de legalább csak 2x szopizott és kész. A nappalok pedig a bébipapigyártás-főzés-mosás-mosogatás-teregetés-vasalás-séta jegyében telnek, tehát az idő, amit magamra szánnék..... nem létezik.