Akiknek minimum 2 gyermekük van, tudnátok ekkora különbséget tenni?

Vannak furcsa emberek, az biztos. Én ismerősöm felesége otthagyta az ismerősömnél a fiú gyerekét, kb. 2 évesen....és elköltözött a nagyobb lánnyal. :O

A kicsit nem vitte magával :O

A kisfiú jobban kötődik az apjához persze, és vele is él. Az anya el szokta vinni néha.... de nem értem, hogy mit akar a kisfiútól....hisz egyszer már "elhagyta"..... és azt se értem, hogy a lányt mért vitte magával.....

ráadásul pár hónapja kiderült, hogy babát vár az új párjától :O

Én nem tudnék különbséget tenni a szeretetben köztük, igaz még csak 1 fiam van..... lehet, hogy más lenne a másodikkal a kapcsolatom, de ettől függetlenül a szeretetem nem csökkenne...

Nem, normális anya nem tudna különbséget tenni! Itt valami nagy baj van!

Nekünk a két fiú után született végre egy kislány, imádjuk, alig vártam, hogy kislányom legyen, de attól még a két fiút ugyanúgy szeretem, egyformán fontosak nekem! Igyekszem is, hogy a nagyobbakra is mindig jusson időm, ne csak a kicsire.

Sajnos a férjem jó példa erre amit írtál, neki a hugát mindig is jobban szerették a szülei, mint őt, ezért nincsenek is túl jó viszonyban. Anyósom hangoztatta is annak idején, hogy egy lányt jobban lehet szeretni.Szomorú.

Nem tudom az ismerősöd hogy gondolja ezt, de ha így érez és így folytatja akkor egy életre tönkreteszi vele a kisfiát! A férjem sokat mesélt arról, milyen rossz volt neki gyerekkorában, ő mindig csak rossz volt, a hugica meg a kiskedvenc...

Igen, barátnőm is ilyen.

A 3 éves lányáért rajong, ő a "mis tökéletes", a fia pedig 1 éves, és sokszor úgy beszél róla, hogy "ez csak ordítani tud". Másodikra is lányt várt, és amikor a doki közölte, hogy fiú, 2 napig sírt...

Pedig külső szemmel nézve a lánya eszméletlenül elkényeztetett kis "majom" és nagyon rossz, a fia pedig egy érdeklődő, felfedező kis tünemény. Nem is foglalkozik annyit a fiával, mit kellene. (14 hónapos múlt, és nem jár, mindig babakocsiban van szegény). Mindig hallgatom, hogy bezzeg a lánya ennyi idősen ezt csinálta, meg azt csinálta, "ez" meg csak hisztizik, és nem akar semmit. Pedig csak törődni, foglalkozni kellene vele...

Az ilyen nő nem anya!Akik meg szeretnének gyereket azoknak nem adatik meg:(

Ennek a gyökérnek be kellene varrni a micsodáját!!!

Szegény kisfiú:((((

Én világ életemben lányt szerettem volna. Minimum egy gyereket, maximum kettőt.

Szerencsére két lányunk született és annyira boldog voltam mind a kétszer, amikor kiderült ténylegesen is, hogy lányok.

Megérzésem megvolt már mind a két terhességem elején, de csak akkor hittem el, amikor az uh-n megmutatták mind a kétszer. :)

Nem tudom, hogy mi történt volna, ha valamelyik vagy mind a kettő fiú lett volna. Biztos, hogy úgy szerettem volna őket, ahogy kell, mint a saját gyermekeim, de ténylegesen nem tudom mi lett volna.

Unokaöcsémet imádom és mindent megtennék érte. De ebből nem lehet "kiindulni", mi lett volna, ha ..

Szerencsére nem lett egyik se fiú.

2,5 év van a lányok között. Egyikkel sem voltak egyszer korszakok és nem is lesznek, de mind a kettőt másért szeretem.

Most lesz 14 hós a kicsi és várom már, hogy újra felnőtt legyek és ÉLJEK, DOLGOZZAK! DE nem azért, mert nem szeretem őt, hanem azért, mert már elég volt ez a lassan 4,5-5 éve itthon levés (terhesség alatt is végig az ágyat nyomtam itthon).

Viszont az én vágyam miatt nem fogom berakni bölcsibe idő előtt (amíg ő nincs "felkészülve" rá, nem éri el azt a kort), mert nem biztos, hogy lelkileg neki ez jót tenne. Főleg, hogy a pici rettentő anyás, míg a nagy már totál apás és én csak akkor vagyok jó, ha világfájdalom van :)