Megborúltam anyaként, mit csináljak?

Aki azt mondja, soha a büdös életben nem volt ilyen helyzetben, az vagy hazudik, vagy gyereket csak fotón látott :)

NYugi, lesz ez jobb. ÉS hátizé, rosszabb is :)))

Olyat SOHA ne mondj a lányodnak, hogy nem szeretlek. Mondd azt, hogy dühös vagy a VISELKEDÉSE miatt, de a szeretet ne legyen megkérdőjelezhető.

Egyébként pedig a férjed is szálljon be a házimunkába. Ha nem tetszik neki a kupi, akkor rakjon rendet.

Szia! Ahogy az első írta. Nekem is kicsúszott már csúnya mondat a 2 éves fiam felé, amikor már betelik a pohár. 19 hónap van a 2 gyerekem között. 2 éves és fél évesek, felváltva esznek-isznak-sírnak-visítanak. Ha nem az egyik üvölt akkor a másik. Mindig van valami... persze hogy néha eldurran az agyam és amikor azt hinném hogy végre van 2 szabad percem a fürdőszobában ülve csöndben átválogatni a szennyest akkor a fiam visítva jön be, a franc sem tudja mi a baja (mert hogy nálunk is elérkezett a dackorszak és néha semmi sem jó és csak megy a visítás meg a földhöz verem magam szitu) és persze hogy kicsúszik a számból hogy hagyjál már békén és húzz innen kifele... A lelkiismeret furdalást mint érzést nagyon közelről ismerem, pont az ilyen szituk kapcsán, de néha már nem tudok épelméjű lenni...

Lesz rosszabb szitu is meg sokkal jobb is. Nálunk sem minden naposak a nagy hisztik. Van hét amikor mindkettő gyerekem egy angyal, minden happy, aztán jön egy másik hét amikor mindenki tök hülye a családban...

A férjednek ha nem tetszik a kupi, nekiállhat rendet rakni.

Én igyekszem rendben tartani a lakást de van hogy 5 adag megszáradt ruha ott pihen napokig a nappaliban a kanapén és elnézegetem egy ideig mire sikerül nekiállnom hajtogatni. Ha nem tetszene a férjemnek hát álljon neki ő.

Vegyél vissza, ne hajtsd magad agyon. A férjed is lehetne kicsit megértőbb, másrészt pedig én személy szerint nem érzem magam alárendelve a férjemnek, felettem ne uralkodjon senki, úgy csinálom a dolgaimat ahogy bírom, nem úgy ahogy ő elvárná.

Minden jót.

Úgy tűnik a soraidból, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a férjed nem segít neked, ellenben elvárja a pöpec rendet és a meleg ételt minden nap.

Mondd meg neki, hogy egyedül nem megy. Ez most egy olyan időszak, amikor nagyon szükséged van a segítségére, különben ki fogsz purcanni. Nagyszülők nincsenek?

Nem akarlak elkeseríteni, de a baba születése után sem lesz sokkal könnyebb. Tudom miről beszélek. Van egy kétévesem és egy 3 hónaposom. Szval le kellene ülnöd a férjeddel, hogy átbeszéljétek, ki milyen feladatokat vállal a háztartásban és a gyereknevelésben, ugyanis két kicsivel még inkább szükséged lesz a segítségére. Ketten vállaltátok a gyermekeket!

Ezeket a gyerekeket ketten hoztátok össze, a velük járó gond, munka, felelősség nem csak a tiéd! Ez nem a mártírkodás ideje!

Én simán lefeküdnék, ha fáradt vagyok este, a kupi abszolút nem zavarna.

Ilyen fáradtan fogsz beesni a szülésre is? Honnan lesz erőd?

A gyerekkel nagyon csúnyán beszélsz. Állítom, ha a fenekére sóznál egy picit, az sem lenne rosszabb:S

nálunk ugyan ez van. csak annyi különbséggel, hogy 2,5 éves a nagy én 33 hetes vagyok. nálunk én szeretem jobban a rendet nem a férjem, de nálunk ha kell segít.

a lényeg hogy sajnos én is elvesztem néha a türelmem, nem tudom miért én is kiabálok vele ok nélkül.én most szörnyű anyának érzem magam, folyton sírnék, hogy hogy lehetek ilyen azzal akit tiszta szívből szeretek. és közben azon agyalok vajon a pocaklakom mit gondolhat. kitartást!