Nehezebb idegileg 3 gyerekkel mint 2-vel?

Köszönöm szépen a válaszokat.

A munkaváltással pozitívan állok hozzá. Általában elérem, amit akarok, mert addig megyek, amíg nem sikerül. Jelenleg mindkettőnkne stabil melója van, egy stabil helyről jobb a munkakeresés. Októberben kezdek munkát keresni, ha nem sikerül, november végén vissza kell mennem a régi helyemre, de az sem akkora gond, mert onnan addig keresem, amíg nem találok. Ez után fog a férjem váltani. Sajnos vagy nem sajnos, de a jelenlegi melómnál szinte bármi jobb. Takarítónő vagyok.

Idegileg azért is fontos, mert külföldön élünk, nincs segítségünk, így nincs olyan, hogy hébe-hóba, ha kiakadok a mama fél órára átjön, hogy elmenjek kiszellőztetni a fejem:D

Jó, mert a nagy már 9-15.10-ig oda van. Ha 2.5-3 év bejönne, akkor lenne egy kis időm külön babázni a kicsivel, főleg ha 3 év lenne. 3 éves kortól 4 éves korig az állam ad 15 órát hetente ingyen az óvodában. Így délelőtt vagy délután lenne pár órám csak a kicsivel. Amíg meg itthon van a két kisebb pár órára, akkor közös idő lenne esetleg. Habár inkább valószínűbb, hogy amíg a középső arra a pár órára oviba van, addig intézném a háztartást:D De mivel a 3. és a 2. eleve úgy nőne fel, hogy osztott figyelmet kapnak, így gondolom ők könnyebben vennék az akadályt, nem? A nagy meg akkor már 7 éves körül lenne. Persze próbálok úgy rá gondolni, hogy a lehető legpozitívabban jön ki.:D

Jelenleg 5 órás munkából jöttem el, jó volt, mert volt időm a lányomra, és ha lehet maradnék is 5 órában, amíg csak lehet, amíg a legkisebb el nem éri a legalább 3 éves kort, de inkább 5 éves kort. Akkortól ugyanis suliban lenne és amúgy is ö 9-15-ig odalenne.

Szeretném meggyőzni magam arról, hogy működni fog. Talán mikor 1, 1.5 év múlva hozzá látnánk a próbálkozásnak, addigra kicsit jobban látjuk, hogy mennyire bírjuk kettővel, mert ugye még csak most fog kiütközni ezután a dolog.

Itt valami tizenhetek járnak fizetetlen szabiként, ha a gyerek beteg. De remélem immunrendszerüket tőlem örökölték. A nagy már majdnem 5 éves, ő még jóformán alig volt beteg. Komoly betegsége még nem volt, és olyan mákom van, hogy azok az egy napos betegségek is hétvégére estek eddig. De ezek igazából nem vírusosak voltak, hanem a fülével volt gond. Az egész napot átalussza ilyenkor, hőemelkedése van, estére kipukkad a füle, végre átszakad neki és kifolyik az a gennyes valami. Ennél komolyabb még nem volt szerencsére. Eddig a kicsi is oké, én 3x kaptam már el hasmenést amióta megszületett-de elég rendesen- és ő nem kapta el. Persze szoptatás alatt jobban védve van.

Pont azért akarok 5 órában dolgozni továbbra is, mert nincs segítség és persze velük is akarok tölteni időt. Igen, én is ezen a részén is agyalok, hogy nincs segítség, bírnánk e. Mondjuk van előttem egy elrettentő példa a korkülönbséget illetően. Egyik anyukának az osztályból van egy 3 éves fia és fél úton van a kistesó. Iszonyat hisztis. 2 éves kora óta nem engedik neki, hogy babakocsiba tolassa a fenekét, ehelyett az anyja cipeli...oké, ő dolguk. De szegény még mindig cipeli, és látszik, hogy rettenet anyás, nem tudom, hogy fogja fogadni, hogy az új baba kerül a középpontba, mert ez az anyuka azóta otthon van, amióta megszülte az elsőt, aki 5 évet töltötte januárban, és a második, az 3 éves múlt, szeptembertől a nap nagyobb felét egyedül anyukájával töltötte, most meg jövő szeptembertől kikerül a középpontból...biztos nem lesz könnyű. Mondjuk ő már hamarabb kezdte ezt a dackorszakot, minthogy terhes lett volna az új babával anyuka. Ha ilyen dacos lesz lányom, mielőtt belevágnánk, nem vágnék bele addig, míg nagyjából le nem zajlik nála, de lehet, hogy ez napolná örökre a témát. :D

Még korai lenne bármit is elkönyvelni, van esély rá, hogy lesz, de arra is, hogy nem lesz. Nem akarunk ész nélkül, csak a szívünkre hallgatva belevágni.

Köszönöm még egyszer mindenkinek, bárkinek van még valamilyen tapasztalata, szívesen olvasom.