Ti szoktatok néha segítséget kérni?

A férjed miért nem tudja őket átvenni,miért csak a nagyszülők?

Az enyém este 6-7 körül ér haza, mindig játszik velük egy órát és ő fektet 8 körül.

Ilyenkor van másfél órám behozni a lemaradásaimat, vagy csak nyugodtan megvacsorázni. Ennyi nekem is jár, neki is van egy órás ebédszünete a munkában, amikor nyugodtan megebédel meg netezik.

Egyet mindig elfelejtenek a mai anyukák: az ember társas lény! Nem arra teremtett, hogy mindent egydül végezzen el. Az ember eredetileg közösségben élt és a munkafeladatokat is közösen végezte a család többi részével, beleértve a gyerknevelést is.

Nyugodtan fogadj el segítséget és kérj, ha kell! Nem kell mindent egyedül megoldani, mert így ki fogsz merülni és annak fogják a gyerekek a kárát látni, nem a segítségnek. Kicsi a korkülönbség a gyerekeid között, persze, hogy nagyon nehéz!

Ha megteheted és úgy érzed kivagy, nyugodtan kérj segítséget!

Én nem kértem mert a szüleim meghaltak, anyósomék meg 240 km-re laknak, de ha tehettem volna kértem volna..

Nem. Nem is értem miért vállal valaki kis korkülönbséggel gyereket, ha tudja, h úgysem fogja bírni, pár hét után kikészül és nagy hiszti keretében úgy kell berángatni a dolgozó szülőket soron kívül, mert már a heti segítség sem elég. Ennek így mi értelme?

Persze a gyerek már megvan, nincs mit tenni, de sztem a megoldás az, ha mindenki tisztában van a saját erőforrásaival, hogy mennyi a kapacitása, mennyi és milyen korú gyereket tud ellátni akkor is, ha nincs ott senki segíteni.

Nem lehet tartósan arra berendezkedni, h folyton mások segítségére szorulunk, a szülőket se lehet dróton rángatni.