Olyan anyukákkal szeretném felvenni a kapcsolatot, akiknek a babájuk kifejezetten érzékeny, síròs baba volt. Mi lett később?

Jaj,rossz emlékek.Az én lányom hiper ézékeny volt. 2 hónaposan már magánkórházba vittük, teljes kivizsgálásra, mert nem hittük el, hogy normális hogy annyit üvölt, éjjel nappal, akárki kezében volt, akármit próbáltunk ki, ráadásul a hangja is nagyon magas, fülsértő volt. Az összes gyerekorvos akinél megfordultunk rácsodálkozott é furcsállta, de végül csak annyit állapítottak meg hogy hiper érzékeny. 2 hónapos korától kezdve csak az otthoni 4 fal között lehetett vele lenni, mindenkitől sírt, vásárolni nem lehetett vele. Mozgásfejlődése lemaradt, mondjuk hipotón volt azért, de nem szeretett semmit megérinteni, megfogni, ez már az érzékenységéből adódott. Járt hozzánk fejlesztő, voltunk vele neurológusnál.

Most 3 éves, az ovit kezdi. Okos, ügyes lány lett belőle, kb 2 éves kora óta nyit az idegenek felé is, előtte a rég látott rokonoktól még sírt. Az, hogy nem tudtunk vele közösségbe járni, most kicsit visszaveti, mert ő csak tátott szájjal bámulja a sok gyereket az oviba, mást se csinál. De hamar belejön, cserfes, nagyszájú, minden újdonságot először visszafogottan fogad, de rávehető mindenre. Azért én mai napig úgy jellemezném, hogy érzékeny kislány.

Mi is korhazba rohantunk a fiunkkal anno. Szinten egetrengeto hangereje volt es egesz nap es ejjel uvoltott. Huh, szornyu volt!

Most ket eves. Mar nem emlekszem h mikor fordult a kocka, de talan fel eves, 10 honapos koratol egy nyugodt kiegyensulyozott fiucska lett belole.

Igaz, most dackorszak van, de ez sem annyira durvan kezelhetetlenul jelentkezik nala.

Az elso fel ev az kegyetlen volt!

Nalatok mi a helyzet, kedves kerdezo?

Mekkora a babad?