Mit csináljak, hogy javuljon a helyzet?

Az én fiam is hasonló, bár ennyire talán nem. Megmondom őszintén nekem muszáj volt hagynom ordítani mert különben nem tudtam volna főzni, mosni, takarítani..stb. Így megszokta hogy nem mindig tudok vele foglalkozni. Pár perc sírás után abbahagyja és oda hozza a játékait mellém és ott játszik. Bármennyire is kegyetlenül hangzik nekem ez az egy vált be. Idővel múlik majd ez magától is, de te is szokasd rá, hogy nem lehet mindig ölben.

Szeparációs szorongásra keress rá, találni fogsz sok okos tippet. Példa: [link]

Ez szeparációs szorongás. A lehető legrosszabb, amit tehetsz, ha megfogadod az első kommentelő tanácsát. Ilyenkor biztosítani kell a gyereket arról, hogy vele vagy, bármikor hozzád bújhat, csünghet rajtad, ugyanis ez most ennek az időszaka. Tudom, hogy durva, átéltem, a kisfiam kb. ennyi idősen ugyanezt csinálta, lépni sem tudtam. Főzni este főztem, mosni alvás időben, takarítani hétvégén a férjemmel együtt, napközben pedig - ha igényelte - folyton a kisfiammal voltam. Leköltöztem Hozzá a földre, és csak bújtunk, bújtunk, játszottunk. Megérte, hihetetlen magabiztos kis 2,5 éves kiskrapek, a társaság lelke mindenhol. Most szokik be a bölcsibe, eddig remekül megy minden. Ne szoktasd rá arra, hogy ha sír és hozzád akar bújni, te nem reagálsz. Gondolj bele! Mekkora csalódás lehet ez neki /gondolkodj az ő kis fejével!/. Ez az időszak szóljon róla, úgyis hipp-hopp elröppen. Nekem nagyon hiányzik az a rengeteg összebújás, most már csak kapok egy röpke puszit és rohan is be a bölcsis társaihoz.

Szia, az én lányomnak is volt ilyen időszaka. Neki is csak én kellettem, és ha nem fogtam, akkor már görbült is lefelé a kis szája. Én sem vagyok a sírni hagyás híve, nem is hagytam, úgyhogy még a wc-n is együtt ültünk, és fél kézzel mostam teregettem, ja és volt olyan, hogy én nem is főztem, de szerencsés helyzetben vagyok, mert a nagyszülőkkel egy helyen élünk, és sokszor főztek/főznek nekünk, meg a férjem külföldön dolgozik, így nagy főzések nem is kellenek. Tudom, hogy nehéz, de ez egy ilyen időszak, túl kell élni, de igaza van az előttem válaszolónak. "Meghálálja" az a kicsi, ha nem hagyod "magára", hanem támogatod ebben az időszakban. Az én lányom most már másfél éves, és remekül eljátszik egyedül, sőt mindent szeretne kipróbálni, pl. építőkockázik egyedül, ma pedig a papucsát akarta fölvenni, nagyon mókás volt. Nem is nagyon hagyja, hogy segítsek neki.

Hordozókendő, ameddig ez elmúlik? Magadra kötöd, és tudod csinálni a dolgod, ő meg nem ordít.