"Paramami" vagyok és simán mehetnénk a 5 hónapossal, vagy inkább ne?

Áprilisban lesz az egyik legjobb barátnőm születésnapja és meghívott rá. A gond az, hogy több, mint 10000 km-re lesz, az Államokban.

Mondtam, hogy még nem vagyok biztos abban, hogy tudok menni, mert ugye itt a pici és lehet, hogy akkor a férjem is külföldön lesz, több napra pedig nem kérném meg egyik nagyszülőt sem, hogy vigyázzanak rá, mert nekik is megvan a saját életük. Erre mondta, hogy semmi gond, vigyem a lányomat is. Mondtam, hogy ilyen messzire nem szívesen indulnék el vele, mert még csak Európán belül voltunk repülővel, de ha a mostani nyaralást jól viseli, átgondolom.

Annyi volt a válasza, hogy nem érti ezt a felesleges aggódást, semmi gond nem lenne és nem ülhetek mindig a négy fal között a babával. Nem gondolom, hogy eseménytelen lenne az életünk, minden nap megyünk valahová, én sem zárkóztam be, szánok idők magamra, a páromra és a többi barátnőmre a pici mellett, de egy pár hónapos bébivel nem hiszem, hogy minden 2. anyuka elindulna a világ másik felére egy születésnap miatt.

Mondtam ezt neki is és erre azzal jött, hogy ő bezzeg az összes babás bulimat megszervezte és segített, tőlem nem kéri, hogy szervezzek bármit, csak hogy menjek el, de úgy látszik, ez is nagy kérés...

Most rosszul érzem magam, hogy így cserben hagyom, de egyszerűen nem tudom, mit csináljak. Még az jó lenne, ha a párom nem akkor utazna el, mert itthon hagyhatnám vele a lányunkat, de egyedül nem indulnék el vele... Vagy én aggódom túl?

Nem akarok olyan anyuka lenni, akinek csak a gyerek van és azt hittem, hogy eddig ez jól is haladt, hiszen mindenre jut időm a "régi" életemből, nem éreztem, hogy befordult lennék.