Lehet 2 gyereket ugyanúgy szeretni?

Nekem 5 év van a két fiú között, és megmondom őszintén szülés előtt szinte biztos voltam benne, hogy valamelyikkel kivételezni fogok, mert valahogy nálunk a családban ez olyan megszokott (sajnos...).

Most volt 1 éves a kicsi, és szívemre tett kézzel tudom azt mondani, hogy egyiket sem szeretem jobban a másiknál.

Mivel külön személyiségek, nyilván másképp szeretem őket, de nem jobban vagy kevésbé.

Nagyon szep az elsö kommentben a hasonlat! :)

Popper Peternek van egy felvetele a youtuben, az a cime, h "Szeretni kell?", sztem idevag a te es anyukad közti viszonyhoz.

Erdekes, h nalunk is ugyanez a felallas anyu-tesom-en kapcsolatban, emiatt nekem a tesommal nem is volt sosem jo a kapcsolatom. Es ugyanez a felelem volt bennem, amiket leirtal, h tudom-e majd ennyira szeretni a 2.-at (hiszen amennyire az 1-t szeretem, annal jobban nem lehet senkit), es persze a teendök is. Az elsö dolog egy pillanat alatt szertefoszlott, amikor a pici megszületett! Ö egyszerüen mas, es ö igy imadnivalo! Törekszem mindegyikkel foglalkozni, es bar neha van, h valasztanom kell, ilyenkor egyszerüen a pillanatnyilag legjobb belatasom szerint teszem, es utolag is jonak ereztem mindig ezt a döntest. De erdekes modon sokkal, de sokkal könnyebb, mint gondoltam (!), es a 2. egyszerüen ugy ahogy van, passzol a csaladba, valahogy minden nagyon jol megoldodik szinte mindig, igy csak biztatni tudlak!

A legfontosabb, h tudd, a gyerekek közti különbsegtetel töled függ, ha nem igy csinalod, akkor nem lesz. Gondolom, tudatosan mar sokszor atgondoltad a gyerekkorodat, es erre figyelni fogsz.

Es meg arra szeretnem felhivni a figyelmedet, h erthetö, h a nagyobb gyereked alapjan kepzeled el majd a 2.-kal is a teendöket, csakhogy ö teljesen mas szemely, lesz, amiben többet igenyel, mint az 1., de az is lehet, h a legtöbb dologban kevesebbet! (Pl. nalunk 1. gyerek 13. honapban aludta at elöször az ejszakat, sokaig hasfajos volt...stb...stb, 2. gyerek pedig mar az elsöt is ataludta a korhazban, mindig jo alvo, nem volt hasfajos se...stb...stb.)

Szerintem ezt a kérdést a legtöbb anyuka felteszi magának. Én anno mondtam a férjemnek,hogy nekem tényleg nem kell második gyerek, mert úgy szeretem a fiamat, hogy ugyanúgy úgysem fogok senkit, és nem akarok kitolni Ketteskével. :)

Aztán persze rászántam magam, de még a terhesség alatt is féltem,hogy mi lesz. Aztán persze semmi nem vált valóra félelmekből. Pedig nálunk még az is rátehetne a lapáttal,hogy a Nagy nem valami jó gyerek, mondjuk úgy eléggé eleve, és dacos, a Kicsi, aki 5 hónapos meg egy áldott jó baba. De még így is, amikor reggel a 4 évesem kitotyog a szobájából, és ránézek, úgy érzem szétszakad a szívem a szeretettől. És ugyanígy, amikor bemegyek a Kicsi szobájába.

De való igaz, amit az első írt, máshogy szeretem őket. Nem jobban, vagy kevésbé, csak máshogy.