Gond lehet abból később, hogy igazából a férjem az anyja a babánknak?

Szerintem nem baj.

Az a lényeg, hogy van elsődleges gondozó és mindkét szülője ott van neki, így biztonságos kötődést tud kialakítani.

Annyira komplikált szülésem volt, hogy közel 6 héig az ágyból se tudtam kikelni, csak segítséggel. Férjem itthon maradt, mindkettőnket ellátott. Tejem se volt, így tápszeres lett, az apja etette,én ritkábban.

Aztán ahogy felépültem, én is részt tudtam venni a gondozásában, illetve az apja napközben dolgozott.

50-50%-osnak írnám már le a viszonyokat, immár két éves. Ennek örülök is, mert nem vagyok annak a nézetnek a híve, hogy a gyerek csak az anyáé. Mindketten egyformán a részesei vagyunk, mindkettőnkhöz egyformán kötődik. Személy szerint én ennek örülök.

Hát szerintem nem gond végülis,de ha belegondolsz más anyának is vannak iylen gondjai és megoldja egymaga,mivel a férje/párja dolgozik,nem otthonról.Kicsit erőt vehetnél magadon azért,nem bántásképp mondom.

Gondot nem fog okozni a későbbiekben sem,nagyon sokáig ahhoz ragaszkodnak,aki eteti őket leginkább,lehet ez akár nagypapa is (tápszerrel persze :D )

Nálunk nem lett belőle gond, bár kicsit más volt a helyzet. Eredetileg úgy terveztük, hogy 2 hónapot itthon lesz. A szoptatáson kívül mindent felesben csináltuk, nagyon jó 2 hónap volt :-)

A kicsivel is így volt.

Most 6 és 2 évesek, mindkettőnkhöz ugyanúgy kötődnek. Az egyetlen kivétel a fáj valami, akkor én kellek nekik :-) De ha betegek, a férjem is itthon tud maradni, nem ragaszkodnak hozzám.