Vannak olyan anyák, akik nem kötődő nevelést alkalmaznak? Az most a divat?

A kötődőn nevelés nem azt jelenti, mint amit leírtál. A baba igényeinek figyelése és adekvát válasz. Ennyi.

A fenti, szélsőség.

Én nem " kötödően " nevelem a lányom.

Nem alszik velem, sőt külön szobában alszik.

Már nem is szopizik,és nem hurcolom.

Az elején próbáltam a kendőt utálta.

Aztán próbáltam a csatos hurcit, szintén sikertelenül.

Ezeket is csak azért, mert nem akartam hogy a kezemben legyen mindig, mert egyre nehezebb ugyebár, és így nem könnyű a napi teendőket elvégezni.

Biztos jó dolog ez a kötődő nevelés de nekem nem jött be mikor olvastam róla.

Kipróbáltam az együtt alvást is, hát nálam katasztrófa. Se én se a férjem nem aludt.....

Nem vagyunk ettől még régimódiak, csak nekünk nem jött be...

És nem is nagyon akartam rászoktatni a babát ezekre a dolgokra..

Mindenki próbálja úgy csinálja ahogy neki és a babájának a legjobb!

Van, amiben kötődően nevelünk, van amiben nem. Használunk kendőt mert sokszor praktikus, de van babakocsink is.

Van napirendünk - mondjuk ez főleg annak köszönhető, hogy van egy ovis gyerkőcünk is :-) Vele elég későn alakult ki, de nem azért mert kötődően neveltük.

Nem alszunk együtt velük, kivéve ha betegek. Néha a kicsi a hajnali evés után is köztünk marad. De az este a miénk, ebből nem szeretnénk engedni :-)

Szoptatok, mert van elég tejem és kényelmes. Nem tudom, meddig fogok még szoptatni, most úgy gondolom max 1,5 éves koráig.

1es. Lehet szélsőség, de én is ezeket olvastam anno. Kötődő nevelés=hordozás szoptatás együttalvás. Lehet nem így van de mègis ez volt a lényeg, ezeken a dolgokon volt a hangsúly.

Én se így nevelem a lányom. Van egy csatos hordozónk, de egy hèten vagy 2 hètbe egyszer használjuk, mikor épp ahhoz van kedvünk. Külön alszik a saját szobájában az első perctől, 3 hónapig tudtam szoptatni, de soha nem terveztem évekig, max 1-1,5 évig. Szerintem ez nem régimódiság. Én pl a szoptatással is vagyok, hogy pártolom az igényszerüséget, de viszont nem tettem volna minden egyes nyikkkanásra és szájnyitásra mellre a lányom. Nem hagytam volna hogy órákig cumizzon mert az megnyugtatja. Èn nyugtattam volna meg nem a mellem.

Értem, mire gondolsz, és ismerem a jelenséget (anélkül, hogy pontosan belemennénk, mit értünk kötődő nevelés alatt).

Viszont megvan az érzés, hogy félve ismered be, hogy van valamilyen napirended és mondjuk nem totál igény szerint szoptatsz, vagy furán néz rád valaki, mert külön szobában alszik a pici.

Viszont én arra jutottam, hogy úgyis mindenki máshogy csinálja, és csak az a fontos, hogy a gyereked boldog legyen, kiegyensúlyozott legyen - ez meg csak akkor jön össze, ha te is kényelmesen érzed magad. Ami lehetetlen lenne, ha magadra erőltetnél valami olyasmit, ami nem természetes neked.

A kisfiam 1 éves múlt, vidám, kedves, jól alszik, jól eszik, szinte nem is sír - és közben van egy napirendünk, ami mindenkinek működik. Az meg a bónusz, hogy a férjemmel is van időnk egymásra :)