Hogyan találkozhatna a gyerek a nagyszüleivel, ha mi nem tudjuk őket elviselni, de a gyerekre meg nem tudnak vigyázni?

Anyukám és anyósom is folyton "tanácsokkal" lát el bennünket(=szemforgatás, kiabálás, lenéző, bunkózó mondatok), ami már elviselhetetlen sajnos. Mindent megpróbáltunk (beszélgetés, email, bunkózás), feladtuk. Az apáink csendben vannak, rájuk nem számíthatunk ebben az ügyben, már próbáltuk azt is.

De nem lehet a nagyszülőkre hagyni a gyereket, hogy mi addig elmegyünk valahová és ők vigyáznak a gyerekre. Anyósom már demencia tüneteit mutatja, anyukám pedig nagyon felelőtlen. Előbbi pl. múltkor mikor elmentünk fél órára, felhívott, hogy miért eszem folyton spenótot, amitől a gyerek zöldet kakál és amúgy is éhes marad, kevés a tejem biztosan. Tápszerezzük a babát kezdettől, és a felügyeletünk mellett már ő maga is etette meg már tápszerrel.:/

Anyu pedig nem adja rá a terpeszpelenkát, mert "azért sír, mert fáj neki a pelenka". És azt mondta, ő bizony elkezdi hozzátáplálni őt, ha 3 hónapos kora felett vigyáz rá (nem akarjuk nyilván).

Ezek csak kiragadott példák és biztos másoknak ez nem nagy dolog, de mi így nem merjük rájuk hagyni a gyereket soha.

Szóval, velük nem bírunk lenni úgy, hogy a gyerekkel vannak addig, de nem is merjük velük hagyni.

Van erre megoldás úgy, hogy a gyerek ne veszítse el a nagyszüleit?