Érezte valaki úgy, hogy nem neki való az otthonlét a gyerekkel? Mennyi idő után?

tulajdonképpen mi a probléma: hogy egyedül vagy a gyerekkel, hogy nem vagy kellöen leterhelve, vagy micsoda?

Ettöl nem vagy rossz anya, föleg, ha nyugodt a pici, akkor tényleg nem kell vele foglalkozni napi 24 órában.

Esetleg segítene, ha keresnél olyan elfoglaltságot, hobbit, ami leköt, esetleg nem otthonról végzed (pl. sport, tanfolyamok, stb), amikor más emberek közt vagy pár óráig és kicsit kikapcsolódsz a babázásból.

Nekem egyik babám sem volt eszik-alszik típus, úgyhogy sosem éreztem azt, hogy nem használom eléggé az agyam. Folyton agyaltam, hogy mi lenne a jobb a hasfájásukra, aztán a nonstop nyűgösségükre. Őket már pár hetes korukban szórakoztatni kellett /azóta is mindketten energiabombák, folyton mozgásban vannak, egyfolytában fejtörést okoznak/.

Anno én rengeteg mondókát, dalt /magyarul és idegen nyelveken/ tanultam, mert egyet sem tudtam, bizonyos szintig segített frissen tartanom az agyam.

Valamint kb. olyan korúak lehettek a gyermekeim, mint most a tiéd, amikor elkezdtünk eljárkálni programokra. Sokat mentünk, kirándultunk, társasági életet éltünk, egy pillanatig sem éreztem, hogy eltompul az agyam. Tök jó időszak volt. Még itthon vagyok a gyerkőcökkel /a nagyobb 3 éves, a kicsi másfél/, ősztől megyek vissza dolgozni. Már búcsúzom ettől az időszaktól. Nekem bejött!

én bármit is csináltam, totál elhülyültem, viszont visszajött minden tudományom kb. 1 hónap munka után :)

2 évesek voltak, amikor visszamentem. biztos tudtam volna korábban is, de én úgy éreztem rajtuk, korai lenne. inkább én legyek hülye, mint hogy ők érezzék magukat rosszul :)

egyébként ha beindul a mozgásfejlődés, szerintem nem lesznek ilyen gondolataid :) én nagyon élveztem azt, amikor már biztonságosan mentek, az egész nyarat mászkálással, új játszóterek felfedezésével töltöttük, néha vásárolgattunk, mamáékhoz jártunk...

Én előre tudtam, hogy nem nekem való a huzamos otthonlét. A férjem viszont nagyon szeretett volna itthon lenni, így megállapodtunk abban, hogy cserélünk, amikor ideális a helyzet. Végül 8 hónapos korában jött el ez a pont. Ha a férjem nem szeretett volna eljönni gyedre, akkor maradtam volna otthon fog összeszorítva két éves koráig. De csak egy gyerekünk lenne. Viszont a többi gyerekkel is így fogjuk csinálni, mert szeretnénk három gyereket legalább. De ha a férjem csak heti három napot dolgozna, akkor lehet, hogy jobban bírtam volna, de sajnos az ő munkája olyan, hogy állandóan mennie kellett, sokszor éjjel is és akkor nappal próbáltunk csöndben maradni, így még nehezebb volt.

Én nem érzem rossz anyának magam attól, hogy csak ennyi időt voltam otthon a fiunkkal és hogy a többi gyerekkel is csak ennyit szeretnék otthon lenni. Az sem érdekel, hogy más szerint minek az ilyennek gyerek stb. Ez a mi életünk, nekünk így jó.

Én kb. első naptól. :D

De tényleg, az első hónapok számomra nagyon nehezek voltak, rossz volt egyedül itthon. Oké, nem egyedül, hanem a kisfiammal, de a babák azért picinek még nem túl szórakoztatóak.

De ne aggódj, ahogy növekszik a babád, egyre jobb lesz.

Enyém most 8 hónapos, már annyi dolgot csinál, lehet vele játszani, sétálni, játszótéren pár percig hintáztatni, parkba menni pléddel. Meg aztán egyre több hasonló korú babát és anyukát ismersz majd meg, és azért a társaság is sokat segít.

Enyém októberi, én télen azt hittem, már meghülyülök. :) Emúlik, nyugi.