Van itt olyan, akinek a babája 1 évesen még csak kúszott?

És a kedves 1-es válaszoló készségesen meg is mutatta, hogy milyen okoskodó beszólogatásokat kap az ember, holott enélkül is megvan a magunk baja.

2 hónapos korától foglalkozik a gyerekkel gyógytornász, nem is egy. Azért nem korábbtól, mert addig kórházban volt.

Valami további okosság tőled?

Egyébként a kérdés arról szólna, hogy más is érzi azt a kettősséget, hogy

nagyon büszke vagy a gyerekre, örülsz mint majom a farkának, hogy a fájdalmas munka kifizetődni látszik és a pici MÁR kúszik,

és erre úton-útfélen kapod a bunkó, álsajnálkozó beszólogatásokat, ami lehangol, kikészít és még a lakásból se mozdulnál ki, nem mennél kisgyerekesek közé (de persze a gyerekért mész).

Nem koraszülött, ő is pont 38+4-re született, de sok minden összejött. Az első alkalom után még háromszor voltunk vele kórházban, mindannyiszor vénás antibiotikumra szorult, ami nagyon gyengítette. De semmi maradandó, ami van azt kinőheti, ha mégsem, rutin műtét, majd ha nagyobb lesz.

A gyógytornásza szerint remekül halad azt is belekalkulálva, hogy hány hetet kellett bent feküdnie. (Látta Vojtas, Dévényes, Katona-módszert alkalmazó szakember is).

Neurológiailag is rendben, "csak" a periféria gyenge.

Rengeteg munka van benne, hogy most itt tart.

Azt nem mondtam, hogy mindig mindenkitől csak a rossz jön.

Vannak igazi barátaink és a családunk nagyrésze is normálisan áll a dologhoz.

Csak épp nem tudunk kimozdulni anélkül hogy valaki be ne találjon. Pl.: másik anyuka az orvosi rendelőben.

"Miért nem ül az a gyerek? (épp fekve vetkőztetem) - Mert hipotón és még nem tud. - Miért nem viszed orvoshoz? (Mert élvezem hogy szenved. Egyéb hülye kérdés?) - XY-nal is ez volt, de ő időben kapcsolt. (Kb. mint az 1-es válasza)."

De épp elég, ha csak látod, hogy az együttérzőnek tettetett fej mögött nagyot sóhajt, hogy az ő gyereke "normális". De a többség azért rúg egyet, hogy "hát, Gizike is későn kezdte, csak 6 hónaposan kezdett kúszni, de behozta, 10 hónaposan már szaladt".

Rendszeres zenei foglalkozásról, baba-mama klubról, babás tornáról nem is álmodok a rossz tapasztalatok alapján. Mindenhol a méricske megy. Olyannyira, hogy egy egészséges ütemű mozgásfejlődéssel rendelkező is rossz lehet. Kb. csak a kórházban és a fejlesztőben "érezzük jól magunkat", ahol hasonló babák vannak.

Nincs a homlokunkra írva, hogy miért nem ül, áll, szalad, egyáltalán miért nem tartja úgy magát, mint egy korabeli, ráadásul az adottságai miatt idősebbnek tűnik. Magas, jó súlyban van (nem kövér), és már 7 hónaposan csurkázni lehetett a haját. A kórházban az egyik alkalommal maga az orvos hitte elsőre, hogy legalább 1,5, pedig még 8 hónapos se volt.

Érzi azt az ember, hogy mikor vezeti a másikat a jószándék és mikor katasztrófaturizmus áll az érdeklődés mögött.