Külön szobában aludjon a baba, vagy velünk egy szobában?

Én az első évben mindenképp közös szobában altatnám.Csak egy sztori: Lányom egy éves múlt, mikor hirtelen krupp rohama volt. Azt sem tudtam azelőtt, mi az. Ha nem lettem volna aznap este mellette, hogy észrevegyem, akkor akár meg is fulladhatott volna. Pár percen múlt az egész.

1-es vagyok, fiamnak 2 évesen volt kruppos rohama, meghallottam a másik szobából is. Minthogy minden neszt meghallok. Nem kell ahhoz egy légtérben lenni. Én ragaszkodtam az "intim szféránkhoz" a férjemmel. A hálószobánk csak a mienk, a gyerekszoba csak a gyereké. Ha szükséges volt, nála aludtam/alszok. De csak amíg szükséges.

Pontosan, ahogy Nektek jó! Nálunk a Nagy 7 hetes korától volt saját szobában (légzésfigyelős bébiőrrel), a Kicsi most múlt egy éves, ő első naptól kezdve szintén a saját szobájában alszik. Nekünk ez bevált. Én pl. inkább átjárkáltam etetni, mert a férjemmel nem akartunk külön aludni. Mármint,hogy én a gyerekszobában, ő meg a hálóban. A Nagynál tudom lemérni,hogy nálunk ez bevált.

Kilenc hónapos lányom nemcsak egy szobában alszik velünk, hanem egy ágyban is.

Mi is meg szerettük volna tartani az intim szféránkat, már ami a hálószobát illeti, szóval nálunk nem volt kérdés, hogy külön szoba.

9 hónapos a babám, külön szobában alszik a kezdetektől, légzésfigyelővel. Az ajtót nyitva hagyjuk, minden nyikkra felébredek.