Szerintetek ez már elkényeztetés?

:)

Nyilván első baba, és megteheted vele, hogy azonnal ugrasz mindig sírására, vele foglalkozol amikor csak igényli, és ha kell cipeled fél nap.

Első gyerekem nekem is pont ugyanígy csinálta. Csak amikor már elég nehéz volt(7-8 hó) ahhoz, hogy cipelgessem, akkor kezdtem el a leszoktatást. Ha sírt kicsit vártam, majd odamentem hozzá, ha úgy adódott fel is vettem egy-két percre, majd újra visszatettem játszani. Mutogattam neki egy-két játékot mit kezdjen vele, aztán ott hagytam. Egy idő után egyre több ideig el volt magában. Persze látott, de 1 hónap után már akár 30-40 percet is eljátszott egymaga. Amikor pedig mászni is tudott, százszor jobban elfoglalta magát.

A hisztis elkényeztetett gyerek lét sztem nem itt kezdődik, hogy 5 hónaposan felveszed, ha sír. Hanem amikor már közeledik az egy éves korhoz és elég okos ahhoz, hogy manipuláljon a sírásával. Nos, akkor kell észen lenni. :D

A mi lányunk 7 hónapos, sokat vártunk rá, előző babánkat születése után elvesztettük, szóval én is kényeztetek ezerrel. Most már néha nehéz kézben tartani, egyre többet teszem be a járókába, hagyom egyedül játszani. Ha sír, miután letettem a járókába: felveszem, megpuszilgatom, majd nem sokkal rá visszateszem. A lényeg szerintem, hogy érezze, hogy bármikor sír, te ott vagy, számíthat rád, de előbb utóbb tényleg meg kell, hogy tanulja, hogy neki jobb játszani, mint ölben lenni.

Az én lányomnál még az is gáz, hogy megszokta, hogy napközben rajtam vagy a babakocsiban alszik el (ez a jobbik eset:)). Ha rajtam alszik és megpróbálom letenni mindig jön a sírás, nekünk még ezen is sokat kell dolgozni:):) mert sajna így nem halad a házimunka és sokszor úszik minden